Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Rajevszkij: Kvaszov: Pása: Kvaszov: Még ma lecsukatom a falugyűlés megzavarásáért. Megint nem igazságos! Jószándék vezette. Ámbár, ahogy maga akarja. A törvényben, ugy tetszik, nincsen minden betervezve... De maga ezt jobban látja, a törvényhez is közelebb van... (Szünet) Paska, eredj a szobádba. Még nem szóltam közbe, de jól vigyázz - közbeszólhatok. Eridj , azt mondtam. Menj, amig szépen beszélek. Pása hirtelen feláll Rajevszkij : Kvaszov: Rajevszkij: Kvaszov: Rajevszkij: Pása: Rajevszkij : Mit hajszolod folyton? Rázárja a házat és még dirigál is neki. Pelnőtt lány már. De az én lányom. Ezért ugy gondolod, hogy azt csinálhatsz vele, amit akarsz? Ugyan, hagyd el már! Felejtsd el a régi Házirendet. Majd mi ketten, Óljával, magunkkal visszük a városba, mikor elutazunk • Ha ugy akarja - elmegy. Eljössz, Pása? Minek fölöslegesen beszélni? (Kimegy) (utánaszól) De bizony én nem hiába szólok Pása. (Az asztalhoz ül) Szünet Kvaszov: Rajevszkij: Kvaszov: Hogy lesz tovább, drága elvtársam? Lesz kenyér. Magam járom be az udvarokat. Hivatalos tanukat viszek. Minden kertecskét átkutatok. Nem szoktam hozzá a visszavonuláshoz. A fene egye meg! Hát ez az, amitől féltem, ez a keménység... Kedves elvtársam, higgyen nekem, az öregebb-