Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

If Olga: Rajevszkij : Olga: Rajevszkij : Olga: Rajevszkij : Olga: Asztalhoz ülnek Rajevszkij: Kvaszov: Rajevszkij : Kvaszov: Rajevszkij

: Kvaszov: Olga: Rajevszkij

: Kvaszov: Rajevszkij

: Kvaszov: Rajevszkij : (jön, átöltözve) Mi az? A reggeli tálalva, asszonyka. A gazdasszonynak tűzön piritják a zsemlyét. A tejből langyos pára száll. A turó elömlik. Még költő is vagy, Rajevszkij. Prisait a reggel, Olga. Frissit ez a csodálatos utazás. Frissit az erdő. Észrevetted, hogy nem tudta türtőztetni magát, és mosolygott, ahogy elmentünk mellette? (halkan nevetve) Azt vettem észre, hogy a házigazdánk ugy néz rád, mint egy őrültre, (halkan) Kedves öreg... Hát a lánya milyen, nézd meg jól. Igen... Ha, gyerünk reggelizni, Pável. (Kvaszovhoz) Hát te miért nem ülsz le? És Pása? Mi a kakasokkal kelünk ám. Már megettük a magunkét. Hálásan köszönjük, (eszik) Ugyan,ülj le. (Gazdasszony nincsen? Meghalt a gazdasszony. (Leül) Hamarost egy éve lesz, hogy elment. (nem figyel oda, csodálkozva) Hová ment? Kivel? Hová ment - azt ember nem tudhatja. Meghalt. Minek teszel fel ilyen buta kérdéseket? Meghalt? Nem értettem. Azt hittem... (Eszik. Szünet) Nos, hamarosan megszervezik a kolhozt? Nem hallunk róla semmit. Mit kéne erről hallani... Egyedül kell nekilássanak a szervezésnek. Méghogy magunk? Hát... Határozatlan, félénk nálunk a nép. Mitől félnek? Igy akarnak élni örökké, régi