Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Mihajlov hallgatagon, mankójára támaszkodva az asztalhoz megy, leül* Olga a szobában jár fel-alá. Megáll* Mihajlovot nézi /Olga/: Bocsáss meg, olyan érzelmekkel gyanúsítottalak, amelyekkel nem rendelkezel. Mihajlov gyorsan felemeli a fejét. Olgára néz Mihajlov Olga: Mihajlov Olga: Mihajlov Igen, nem rendelkezel velük, mert egyáltalán nincsenek semmiféle érzéseid. Elfelejtettem, hogy határozatokban gondolkodói. Elképzeltem, hogy hirtelen mutatkozhat nálad valami eltérés a kimutatásoknak attól a gyűjteményétől, amilyennek magadat beállitod. Te, összesités. Tudod, mi vagy te - összesitett kimutatás! À kimutatásokban mutatkoznak eltérések. Akkor kimutatás sem vagy. Nálad nincs semmiféle eltérés. Telve vagy belátással. Maga vagy a kétlábon járó házirend. Émelyítően pontos. Legszívesebben az élet valamennyi ese menyét beirnád egy könyvbe, a rájuk adott válaszokkal együtt, ahogy az álmokat az álmos könyvbe jegyzik. Összeállítottad magadnak az érzelmek menetrendjét, és kívánságaid, mint a vonatok, egy vágányon járnak, s csak a máso dik csengetés után indulnak. Hallgass! Nem szakitálak félbe. Néhányszor megkíséreltelek dühbe goritani. Nagyon fegyelmezett voltál. Mindent elkövettem, amit csak tudtam, hogy megsértselek, de megsértődni is képtelen vagy. Mindenestől a saját dolgaid és a telefonon kapott utasítások világában élsz. Nem birom igy tovább! Te, pártautomata! (Belezuhan a karosszékbe, sir) Bmitrij, te alkalmatlan vagy arra is, hogy féltékeny légy! Olka! Olka! De hiszen tényleg nem vagy jól* Hozok neked vizet**• (Peáll )