Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

/Olga/: hajol, olvas) "Parasztok! A párt megfújja a kürtjeit és kibontja biborvörös zászlait. Tizenkét esztendő..." Bejön Dása és Mihajlov. Dása némán elmegy. Mihajlov teljes súllyal ránehezedik a mankójára, s az asztal felé indul. Olga pedig őfelé. Megállnak egymással szemben, igy hangzik el a következő párbeszéd Azért küldöd Pávelt falura, mert féltékeny vagy rá ? Mihajlov: (hallgat, figyelmesen nézi az asszonyt) Nem hiszem, hogy komolyan kérdezed. Olga: Óh, persze! Hiszen ott a körzeti pártbizottság határozata. Nem egyedül megy. Ez a párt akarata. Az országnak kenyér kell... Na, beszélj már, beszélj! Mindig megtalálod a megfelelő, bölcs szavakat, ahogy a cikkedben is... "Parasztok, a párt megfújja kürtjeit... Mihajlov: Milyen kürtöket? Miféle kürtről beszélsz? Nyu godj meg

f

01ga! Olga: Egyszer, Mihajlov, egyetlen egyszer! Egyetlen pillanatra ne légy körzeti párttitkár. Mondd meg nekem, becsületesen, nézz a szemembe. Féltékenységből küldöd el Pávelt? Na ki vele! Mihajlov: Kegyetlenség tőled, hogy ezt kérdezed* Olga: Miért kegyetlenség? Miért bujkálsz, Dmitrij? Hiszen érzem. Hiszen ismerem az eltitkolt gondolataidat. El akarod távolítani mellőlem! A becsületes emberek nyilt harcban csapnak össze. Szemben állnak egymással és harcolnak. A becsületes emberek egyforma fegyverekkel harcolnak. De te - körzeti párttitkár vagy. El távolithatod a barátodat, mert "a párt igy kivánja". (Szinte kiabálva) Menetlevelet Pavel Rajevszkijnak!