Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

MÁSODIK KÉP Ugyanaz a szoba* Mihajlov az asztalnál ül* Mellette Zsukov. Az asztalnak féloldalt támaszkodva, hosszú nyomdai levonatokon irja cikkét Perevoznyikov. Az Írógépnél Dása Mihajlov : Zsukov: Mihajlov: Zsukov: Mihajlov: Zsukov: Mihajlov: Zsukov: Mihajlov: Zsukov : (listát olvas, kihuzigál neveket) Az ördögbe Csisztyakowalí Oxyan cifraságokat csinál ott nekem... Ezek aztán nagyszerű legények! Kononov miért van megkérdőjelezve? Határozottan elzárkózik. Hangoskodik, és Írni akar a Központi. Bizottságba. Berendelted? Idejön. Ez melyik Lobzikov? Az Okrzába való? Az. De hiszen dadogós. Na és, nem előadást kell tartania. Kihúzzuk. Mire kimond egy szót, húszan is nekiesnek... Gromov sem akar menni? Mindenkit iderendeltem. Megszólal a telefon Mihajlov: Perevoznyikov: Mihajlov: Perevoznyikov: Mihajlov: Perevoznyikov : Mihajlov: Dása: Mihajlov: Tessék... Az elnök? Gyere be hozzám. Holnap, valószínűleg, ki kell mennünk a körzetekbe... Persze, persze. (Leteszi a kagylót. A szerkesztőhöz) Befejezted a cikket? Képzeld, sehogy se akar kikerekedni. $

a> mért? Képzeld, valahogy minden olyan magasröptüvé sikeredik. A dagályosságot hagyd ki belőle. Képzeld, akkor meg száraz. Na, ird, ird... Dása, megvan akimutatás? Nincs kimutatás. A szokásos történet. (Felveszi a telefonkagylót)