Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/
Mihajlov: Egyre csak kóborolsz, Pável* (Hirtelen eszébe jut valami, az iratok közt turkál) Rajevszkij: Te talán már kikóboroltad magad, Mityka? Tényleg elnehezültél? Olga: Elnehezült, azt mondja? Mihajlov: Nem... (Még mindig a papirok közt keresgélve) Szóval, nem vagy éhes? Talán vodkát inná] inkább? Van vodkánk. Rajevszkij: Nem kérek. Telefoncsörgés. Mihajlov felveszi a kagylót Mihajlov: Tessék. Igen, Mihajlov vagyok... Jó* Várok.•• A területi bizottságtól hivnak. (Leül az asztalhoz) Olga: (halkan) Miért ilyen ideges? Rajevszkij: (halkan) Sok minden megváltozott nálunk az utóbbi időben. A barátaim arcán a hanyatlás bágyadt és pusztító visszfényét látom. Az emberek lángoltak, most csupán parázslanak, mint ...mint a gyújtós* Elnézem Mitykát*.. és legszívesebben sirni szeretnék ! Hiszen valamikor fajtiszta versenylovon vágtatott... Azon a paripán akart Berlinbe galoppozni! Most pedig... Mihajlov: Halló*. Igen, én vagyok, Antonov elvtárs* Az utolsó ötnapos periódusban mindent beszolgáltattunk... Igen, hatvan ember utazott és kisérte. Százezret hagytunk magunknak. Ahá, értem. Holnap kezdjük a rakodást**. Rendben, magunknak is marad. Meglesz* Viszontlátásra* (Helyére teszi a kagylót) Kenyér kell* Függöny