Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Vlagyimir Kirson: Kenyér /fordította: Nemes G. Zsuzsanna/

Rag evszkij : Mihajlov: Rajevszkij: Mihajlov: Rajevszkij: Olga: Mihajlov: Rajevszkij: Mihajlov: Raj evszkij : Mihajlov: Olga: Mihajlov: Rajevszkij : Mindenféle tüntetést szétzavarnak. A Reichstag épületéhez vonultam munkanélküliek tömegével, gumibotokkal és revolveraggyal vertek bennünket. Eltörték a karomat, épp hogy meg tudtam lépni négy sucman elől. Fölösleges volt. Hern kellett volna velük menned. Félre kellett volna állnom, és ugy nézni, hogy ütlegelik a munkásokat? Ha a zsaruk elkaptak volna, a csendőrség szép mesét kerekíthetett volna a tüntetéseket szervező oroszokról. Hidd el, hogy a kár sokkal nagyobb lett volna, mintha félreállsz. Nagyon ésszerű, amit mondasz. De tudod, vannak olyan helyzetek, amikor az ésszerű cselekvést a bűntettől csak egy hajszál választja el. Biztos vagyok benne, hogy Dmitrij nem vonult volna a Reichs taghoz. Igazad van. Ugy vélem, minden ésszerűtlen cselekvés bűnös. Akkor én bűnöző vagyok! D

e ha holnap mindez újra ismétlődik, én megint odavetem magam a sucmanok gumibotja alá, a német munkásokkal együtt. Te pedig csak nézd, hogy ütlegelnek bennünket. Ez nagyszerűen hangzik, de szerintem, a céltalan hősködés a gyávaság fonákja. Öt évvel ezelőtt ezt nem mondtad volna... Most meg! (Felugrik

s járkál, leül a diványra, a könyveket nézegeti) Hiszen te éhes vagy, Bável., Ráveted magad az emberekre, mert éhes vagy. Olka... (Rajevszkij hoz) Dmitrij mindig finoman rátapint az emberek pszichikai állapotának mikéntjére. Adj neki enni, Olka. Nem kérek.