Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Kirsonról és a Kenyérről
Dancsenko vezetésével működő (ma a nevüket viselő), a Művész Szinház valamikori Zenei Stúdiójából lett Zenés Színházban kerül sor* A Művész Szinház keresi a módját az uj társadalmi problémák újszerű kifejezésének, Kirson gondolatvilága, eddigi szinpadi szerzői sikerei pedig bizalomkeltőek, s megrendelik nála az uj müvet. Ez a dráma a Kenyér. Mielőtt a darab és az előadás körüli viták ismertetésébe bonyolódnánk, el kell mondanunk, miért is lángoltak föl érzelmek és indulatok oly fékezhetetlenül a húszas-harmincas évek fordulóján egy-egy művészi alkotás megszületése, nyilvánosságra kerülése kapcsán. A RAPP és a LEP szembenállása, elméleteik, szemléletük ütközései, ádáz vitáik közismertek. Az eltérő vélemények "begyűrűztek" a különböző műfajokba is, igy alakult ki - némi túlzással és leegyszerűsítve fogalmazva - a drámaírás két, egymástól nagyonis különböző irányvonala; a monumentális, shakespeare-i jelenettechnikával dolgozó, dokumentumhüségű, publicisztikus, történelmi-politikai tablókból lazán épitkező, a tömeg, a közösség sorsát vizsgáló, az egyént és ábrázolását háttérbe szorító áramlat ; s ezzel szemben a liraibb hangvételű, ibseni-csehovi dramaturgiai tradíciókat tovább éltető, zárt szerkezetű, az uj társadalom gondjait a benne helyét kereső ember problémavilágának fénytörésében szemlélő, a személyiség pszichológiai megközelítését a tömegek ábrázolásánál fontosabbnak tartó tendencia. A kor, melyet Viktor Sklovszkij "a remények, az elragadtatottság és a szigorúság idejének" nevez, az egymással szembenálló irodalmi csoportosulások közti viták elmérgesedését természetes következményként hordozta magában. Kirs ónról emlékezve (Voszpominanyija Kirsona) korunk egyik legjelentősebb irodalomtudósa ëzt a következőképpen fogalmazza meg: "(...) vitatkoztunk az elméletről, vitatkoztunk a művészethez fűződő viszonyunkról, vitatkoztunk a formális módszerekről (...) Eltelt harminc év. Ma már elmondhatjuk, hogy különböző féle-fajta hibás vélemények vitatkoztak egymással, tóvadések, amelyek a jövőt mereven kis zárnithatónak tartó álláspontok