Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Kirsonról és a Kenyérről
eredményeképpen születtek. Jónéhány hibánk közös volt. A művészet problémái nemcsak a helyes következtetés felfedezésében keresendők, még csak nem is a helyes következtetés megerősitésében, hanem elsősorban a valóság helyes meglátásában, a valóság fejlődésében felfedezett fejlődő valóságban. Az iró mindig türelmetlen, és amint észrevesz egy tendenciát, olykor jóindulattal telve, tegnapinak kiáltja ki az eljövendőt, pedig a jövőig harcokkal teli évtizedek várnak még rá. Felgyorsítani a történelem menetét az ábrázolásban, és a vágyakozás tárgyát létezőnek titulálni - hiba. Ez a történelem előtti vétség, az ilyen hiba lelassítja a történelem menetét. A tehetséges iró látja a jelenség lényegét, nyomon követi a jelenséget, és ezzel tudja siettetni.•• A Kirson által képviselt rappista dráma-vonulat a pszichologizáló kamaradráma volt, és ebben a skatulyában ott találjuk még többek közt Afinogenovot is. A monumentális dráma lobogóját Visnyevszkij és Pogogyin lengetik. Vitáik késhegyremenőek. Kíméletlenül kivesézik egymás müveit és a szinházi előadásokat is, melyekben ezek a darabok nyilvánosságra kerülnek. Mejerhold színházában 1931» januárjában mutatják be Visnyevszkij Döntő csapás * (Poszlednyij resityelnij) cimü drámáját, s a következő hónapban az Irodalom-, Művészet— és Nyelvtudományi Kommunista Akadémia Intézete marxista színháztörténeti szekciójában egymást követően mindkét darab ,és előadás vitája megrendezésre kerül. Pontos tudnunk, hogy ugyanebben a periódusban, 1931 január-februárjában ülésezik a RAPP szinházi kérdésekben, s ezeken a vitákon résztvesz és fel is szólal Lunacsarszkij, Mejerhold, Tairov, Kirson, Afinogenov, Jermilov, Pelse és mások. A proletár forradalom és a "proletár drámaírás" közös nevezőinek keresése, a megtalált, kidolgozott - és nagyon nem lényegtelen: sikeres! - módszer egyedül üdvözitő, kizárólagos voltának hangoztatása mindkét fél részéről végletes, sőt, az évek múlásával végzetes, sklovszkiji hibákba torkollik. Mivel nemcsak a drámaírókról, de a színházak tagjairól, rendezőkről és színészekről, tervezőkről és irodalmi vezetőkről is szó