Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

Tanulmányunk elején részletesen foglalkoztunk a forradalom győzelmét követő néhány esztendő kollektiv színházának közvetlen, azonnal érthetően lecsapódó társadalomformáló hatásával, a közösségi visszacsatolás megjelenési formáival. Ezután a magyar szinház történetében és gyakorlatában kevéssé vagy alig ismert korszak következett a szovjet dráma és színház történetében* A Proletkult éveinek nem pusztán elmélete, de megvalósitott gyakorlata volt a "szinház fölötti védnökség" /sefsztvo nad tyeatrom/. Ez a mozgalom természetszerűen gyökerezett a Proletkult népszerű öntevékeny művészetkedvelő, művészetet és művészetről tanuló, a művészetet műkedvelő szinten művelő, előállitó és terjesztő praxisából. Az amatőrizmus vagy a félhivatásos szint azonban csak azok "beleszólási jogát" biztosította, akik maguk is részt kivántak venni egy bizonyos művészi alkotó folyamaiaan, annak valamely részében, netán egészében. A műkedvelő mozgalmon kivül-rekedtekét a húszas évek derekán azok a jelentős szinházi bemutatók mozditják ki viszonylagos nyugalmi helyzetükből, melyeknek szinpadi hőseiben a forradalom hajdani katonája, a polgárháború volt harcosa magára ismerhet. Talán nem túlzás ugy fogalmaznunk, hogy a szinház több évezredes intézményének fennállása óta a néző soha nem volt még ennyire "érdekelt fél" a szinpadon lezajló* események őszinteségében, igazságában. (A magyar szinházi és társadalmi közélet ismeri a nagyvállalatok, gyárak, üzemek ós a szinházak közti szocialista szerződések rendszerét, de ez tartalmában különbözik a "sefsztvo"-tól.) Az irc>d almi-művésze ti folyóiratok oldalszám közlik az olvasók leveleit egyes szinházi előadásokról, szinészi alakitásokról, a szerkesztők gyakorta megjegyzés nélkül vitatkoztatják egymással a levelek iróit, véleményeiket. Mindennaposak azok az irodalmi estek, melyeken iró, rendező, szinészek jelenlétében a művészeti és irodalmi közélet a nézőkkel közösen elemez müveket, előadásokat. Egy ilyen alkalomra hivatkozva Mihail Kolcov visszaemlékezéseit idézi Lunacsarszkij-tanulmányában Alekszandr Dejcs: "Az egész irodalmi Moszkva összegyűlt ezen az estén.