Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
Anatoli j Vasziljevics darabjairól Platon Mihajlovics Kerzsencev tartotta meg a fő jelentést, illetve a főügyészi vádbeszédet. Felléptek olyan vad kritikusok, mint Majakovszkij, Sklovszkij , és sokan mások. Anatolij Vasziljevics az' emelvényen ült, és négy órán át hallgatta a fenntartás nélkül megsemmisítő vádakat darabjai ellen. A kritikában a szónokok elragadtatták magukat, s az est vége felé ugy tünt, hogy Anatolij Vasziljevicset mindjárt le kell tartóztatni és főbenjáró bűnben elmarasztalni." 1 ^ A "védnökség"-mozgalomnak egészséges indittatására utal ez a történet, arra, hogy még az irodalommal alkotókónt is foglalkozó kulturális népbiztos személye sem volt kivétel, tabu. A színházakban mindennapos vendég a munkásember, most már nemcsak a nézőtéren, az előadáson, hanem a próbákon is, a kulisszák mögötti élettel ismerkedve. Természetesen, ez a fajta "védnökség" nem jelenti, nem is jelentheti profi-szinten a beleszólási jogot, ami a proletkult-mozgalom műkedvelő nivóján mutatkozott, mégis igen fontos, szinház, iró és darab számára életbevágó lehetőség az "autsider" kezében: életben tartani vagy halálra Ítélni egy müvet, egy szinházi előadást. A kritikusok egy része úgyis mindig a munkások, parasztok tömegeire hivatkozott, amikor elmarasztalt darabokat és előadásokat, mondván az egyszerű ember nem érti őket. Már a Proletkult kezdetén, s éppen a legelső szocialista szinpadi alkotással kapcsolatban is megfigyelhetjük, hogyan gyakorolja az egyes ember ezt a hatalmat, s hogyan él vele a néptömeg. Majakovszkij Buffó-misztérium a Pétervárott mindössze három előadást ér meg, s egy rossz kritika meg egy bürokratikus hivatali döntés eredményeképpen a költő a szó szoros értelmében házalni kezd művével. "Három évvel ezelőtt fogtam hozzá, még a februári forradalom korszakában. Az októberi forradalom évfordulója előtt két vagy három héttel elkészültem vele. Elfogadták. (...) elhatározták, hogy előadják (...) Be a harmadik előadás után mások is beleavatkoztak az ügybe - egy bizonyos Levinszon, a Rees volt kritikusa, aki a proie tárpszichológia mély ismeretét hajtogatva kijelentette, hogy a darab hizeleg a proletariátusnak. Levették a müsor-
