Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)
Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához
teremt az alakok gondolatai, érzelmei és tettei között. A harmincas évek elején zajló drámaelmélet! vitát a szovjet irodalomban - akarva-akarati an - Gorkij életmüve zárja le, helyesebben ó ad megnyugtató választ a lényeges kérdésekre. A drámaíró Gorkij több mint husz esztendei hallgatás után szólal meg ismét. Hangja és mondandója most egészen más, mint volt a század elején irt szinpadi müvekben. A csehovi hangulat-dramaturgiából kiinduló Gorkij fantasztikus bravúrral "belopja" ebbe a szerkezetbe a shakespeare-i drámatipus könyörtelen hős teremtő logikáját. A szokott drámai architektonikák robbanása azért következik be, mert a választott hős Jegor Bulicsov - kivülrekedése és önmaga általi kirekesztettsége saját társadalmi osztályából, vélt és valós énjének ütköztetése elkerülhetetlen. A szocialista realizmus dramaturgiájának számtalan '•miért?"-jére felelet ez a szintetizálás, és sokak számára jelent az elkövetkező évtizedekben követendő példát (például Kornyejcsuk Platon Krecset ). Gorkij emberközpontú világlátásának drámai, tragikus megfogalmazása a Jegor Bulicsov és a többiek (Jegor Bulicsov i drugije). A főhős tudja: múltját hazugul feláldozta jelenéért, s a jövendő meg sem nyilik előtte. Az önmegvalósitás egyben önpusztitás is, az élet értelmét valaha a munka jelentette Jegor számár a. Az aktiv cselekvés lehetősége azonban a javak kicsikarására redukálódik, a gyarapodással pedig csökken az élet értelme. Egy értelmét vesztett életben kiteljesedni nem, csak felőrlődni lehet. Jegor sorsa devalválódásának puszta felismerését önnön felmentésének szánja: "más utcában élek, mint ahová való vagyok... harminc évig éltem idegenekkel..." 1 ^ A sehová sem tartozás él et érzésének megfogalmazása egyben a vég elkerülhetetlenségének felismerése. A klasszikus szovjet dráma hatásának vizsgálata a magyar szinház történetében a szocialista dramaturgia főbb vonásainak felvázolása mellett szükségessé teszi annak elemzését r is, hogy a szovjet dráma általunk vizsgált "klasszikus" periódusában - 1917 és 1941 között - milyen hatást váltott ki saját társadalmi közegében.
