Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 14-15. (Budapest, 1984)

Nemes G. Zsuzsanna: Adalékok a klasszikus szovjet dramaturgia kialakulásához

akiket magad teremtettél és megszerettél... Igy azután X-et 13 legszívesebben Okajomovnak, Y-t pedig Masenykának hivnám." Sajátos szerkesztési technikát alkalmaz e müvében Afinogenov. Minden felvonásban uj konfliktust indit és old fel, s ilymódon körbejárja az emberi kapcsolatteremtés problematikáját - a háborúra intenziven készülő Szovjetunió történelmének nem éppen a legvidámabb órájában. A darabot 1941 tavaszán mutatták be. Az egyes cselekményszálak felépitése gondos, konkrétan és áttételesen kapcsolódnak egymáshoz, egységük harmonikus. A figurák lelkivilágának fokozatos kibontása szorosan összefonódik ugyanezen szinpadi alakok viszonylatrendszerének megrajzolásával. Az orosz eredetiben Masenyka cimet viselő darab a felfedezések drámájába sok szeretettel és megértéssel ábrázolt hősök mindegyikének lehetősége nyilik saját érzelmi tartalékainak felfedezésére, önmaga eddig ismeretlen tulajdonságainak, "jobbik énjének" megtalálására. S ebben a felfedezésfolyamban mindenki társra talál, olyan társra, aki segitséget nyújt, és akinek ő maga is segíteni tud. Masa ismerkedik önmagával és felfedezi nagyapját, Okajomov, a paleológia idős professzora, mesterséges kirekesztettségéből viszszatér az életbe, mi több, egyenest a jövőbe, hisz a tizenéves iskolások a jövendő felnőttjei* Az élet legegyszerűbb érzései - szeretet, szerelem, ragaszkodás, öröm és bánat - rendkivül tiszta formában jelennek meg Afinogenov szinpadán. Az irói szándék feltámasztja a csehovi"szövegmólyét" is, ám az optimista alaphang lényeges változást okoz annak dramaturgiai funkciójában. (Itt és most nem kivánunk kitérni ennek a talán tulsásogan is elterjedt szakzsargon kifejezésnek a helyes értelmezésére, különös tekintettel arra, hogy magát a kifejezést nem érezzük indokoltnak: Csehov semmit sem rejtett a "szöveg mögé", ha igen, nem többet és nem kevesebbet, mint Shakespeare.) A realizmus klasszikusánál - sokak állitása szerint - a szöveg a mögöttes tartalom elfedésére szolgál, gyakorta azzal ellentétes érzémi-gondolati töltettel. A Kisunokámb

an a belső és külső történések felerősitik, támogatják, magyarázzák, kiegészítik egymást, ezáltal sűrűsödik a cselekmény, s nemcsak logikát, de dialektikát is