Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Metastasio egy évvel korábban Mária Terézia esküvőjére irt. Ebben az évben ért véget a lengyel örökösödési háború, ami ellentétet szült a két dinasztia között. Véleményem szerint a színházra bízott ünnepélyes-ünnepi szerep, a dinasztikus igények komplexebben jelentkeztek a XVIII. században, Metastasio igy okkal fordult a szóhoz, hogy - a szemantikai-ideológiai sokszínűség segítségével - kielégítse az igényeket, s nem elégedett meg az előadások királyian fényes pompájának felvonultatásával. A drámaíró féltőn gondoskodott arról, hogy megmentse a szó elsőbbségét, amit kiharcolt és beleoltott egyáltalán nem naiv ós ártatlan költészetbe; tudatában volt politikai súlyának, de ezt ügyesen és tudatosan elbújtatta drámáiban, pedig tudta, hogy ez az elkötelezettség megnyilvánulhatna és szóval is közölhető lenne; magára vállalta a színpadi-előadási elemek kitalálását is, /szövegeibe belefoglalta pontos és finoman részletező utasításait/, mert a szinház! nyelvezet minden aspektusának metaforikus értékét arra használta fel, hogy fenntartsa, érthetővé és láthatóvá tegye az abszolút monarchia és felvi/32/ lágosult uralkodó pozitiv ideálját.'^ ' Pontosnak tartom Metastasio szinház! tevékenységének ideológiai elemeit hangsúlyozni, mert ennek köszönhető a költészet és a színpad közötti szerves kapcsolat; gondosan kialakított kapcsolatról van szó, aminek gyökerei a modern filozófiai kultúra - a költő részéről talán csak felszínes ismereteiben rejlenek. Metastasio éppen ezek segítségével irta meg szövegeit, amik általános tetszésre találtak. Már szó volt az udvarokban elért sikereiről, de tudnunk kell, hogy az irodalmárok is tetszéssel fogadták, s - éppen az 6 érdemeinek köszönhetően - felhagytak szigorúan cenzori módon viselkedni a melodráma műfajával szemben, felismerték vonzerejét, hatását és olyan szabályzatot javasoltak, ami - nem véletlenül - hűen követni látszik nemcsak drámairól gyakorlatát, hanem megjegyzéseit is, amikből kiindultunk. A lelkes és egybehangzóan dicsérők zengő kórusából kiválasztok egy szakaszt Algarotti Saggio suli*opera in musica /Tanulmány a zenés műről/ cimü müvéből, mert az irodalmár a