Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
hatásaitól, ami bujaságra ösztökél; Martello pedig - kétségkívül eredeti módon és elfogulatlanul - kizárólag az esztétikai gyönyörködtetés elvét javasolta, ami egyben társadalmilag is hasznos, mert képes a pszichológiai energiák ujjáteremtésére: "/A melodráma/ tehát kiemeli a lelket minden gondjából és zavartalan nyugalmat biztosit neki. Boldoggá teszi a szép összhangzással és felüdítő látvánnyal, amit ezekben a humánus müvekben erősebben és fokozottabban megtalál, s igy nem kevésbé van hasznára - mind fizikailag mind erkölcsileg - a köztársaságnak, mint a szatíra, a komédia vagy a tragédia. "^ 12 ^ A közeli Franciaországban sem volt egybehangzó vélemény a melodrámáról. Röviden vázolnunk kell ezt a problémát, mert Metastasiónak ismernie kellett az Alpokon túli véleményeket is. Ez szorosan kapcsolódik ahhoz, amit egy kritikus né&ány évvel ezelőtt könnyek stratégiájának nevezett: ez a jelenség a tragédia keltette gyönyör rel függ össze, ami a szinen szereplő hősök története hatására a közönség empatikus részvételében nyilvánul meg; ez a részvét /a fogalom szigorúan etimológiai értelmében/ bőséges könnyhullatásban fejeződik ki az előadás alatt. Bőséges anyagunk van a legjelesebb tragé/13/ diák könnyaikeréről /pl. Bérénice /• Roubine ' tanulmányából világosan kiderül, hogy az opera kevésbé volt képes 1lyen reakciók kiváltására /amiket - egyébként - vágyón óhajtott a szinház! közönség/, mert az előadási elemek elnyomták a költészetet, a verbális elemeket, amik ezt a hatást kelthetik. Ezt Metastasio is fontosnak tartotta, mint Írásaiból kiderül. A XVII. század második felében Franciaországban az irók vitás kérdésekre hivják fel a figyelmet az operára vonatkozóan. Az opera fogalmát negativ hasonlatként kezelik a gyengébb tragédiával szemben, mint láthatjuk Saint Évremond Sur les tragédies /1689/, /A tragédiáról/ vagy a Dissertation sur Alexandre /Értekezés Nagy Sándorról/ cimü müveiben; vagy egyszerűen elitélik: "Zenével, tánccal gépezetekkel és dekorációval telerakott bolondság, de mégis bolondság, ronda háttér a szép díszletek mögött, ahova fanyalogva lépek be. " /Sur les operas/^ 1 ^
