Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Nyerges László: Kazinczy drámafordításai Metastasiótól

beiktatása alkalmából bemutassák. Ugyanebből a levélből tudjuk, hogy a generális a drámafordítást tetszéssel fogadta, de nincs tudomásunk arról, hogy a kézirat a színtársulathoz eljutott volna. Tény az, hogy ebben az időben, Budán a magyar színtársulat Metastasio drámáját nem játszotta. A sikeres előadásban és a magas személyiség kegyességében bizó Kazinczy várakozása igy nem teljese dett, személyes sorsának alakulásán változtatni nem tudott. Bár kétségtelen, hogy az életrajzi mozzanat a drámafordítás személyes hangját, életenergiáját erősítette, lényegesnek a levél hatalmi eszmekört érintő részleteit tartjuk, annak a kifejezetten felvilágosult uralkodói magatartásnak méltatását, melyet az alattvalókkal szemben tanúsítandó nagylelkűség, az igazság szeretete és a bölcsesség jellemez. A forditás eszmei középpontjába ugyanis Kazinczy a hatalom helyes gyakorlásának kérdését, a kegyes uralkodó alakját állította, akinek nagylelkűsége abban áll, hogy felismerve a megtévedt jámborságot, visszaadja foglya személyes szabadságát. Kazinczyt azonban nemcsak a drámai hős sorsa és személyes tapasztalatai közötti hasonlóság foglalkoztatja. Az illuminista ideálok hangsúlyozásával, az alattvalókkal szemben tanúsítandó helyes uralkodói magatartásra figyelmeztetve a fordító általánosabb érvényű párhuzamot állapit meg a drámabeli helyzet és a Magyarországon, a Martinovics összeesküvés felszámolása után kialakult állapotok között. Hogy itt tudatos, a forditás eszmeisége és a fordító eszmei-politikai állásfoglalása közötti összhangról van szó, arra Kazinczy utal, amikor a Barkónak irott levélben megjegyzi: "Azt hiszem Excellenciás Ur, hogy a magyar közönségre különösen mély hatást fog gyakorolni, ha ez az önmagában oly kitűnő és a dolgok jelenlegi állapotára annyira találó színmű /,../ előadatik /...,/"• Megjegyzése a személyes sorsból adódó párhuzamot a nemzet életében kialakult helyzetre érvényes párhuzammá szélesiti. A régi magyar színpadon cimü munkájában Kerényi Ferenc mutatta ki, hogy ebben az időszakban, mind Budán, mind Kolozsvárott a hatalom helyes gyakorlását tárgyaló érzékenyjátékok