Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

csupán, utólagosan, de döntően, megerősítenek bennünket abban, hogy - mint fentebb már feltételeztük általánosságban - a két magyar forditás szorosan függ a latintól. Nem vállal kőzhetünk a s-zerkezeti eltéréseket bizonyitó szakaszok felső rakoztatására, mert túlságosan hosszúra nyúlna. Fogadják el azok bemutatását, amelyek a legtisztábban képviselik a fordi tók választását az egyes fordításokban. Ilyen értelemben hangsúlyoznunk kell a népieskedő fordulatokat: I. felvonás 3« jelenet: Metastasio: E chi potrebbe Rapirtene l'acquisto? Ella t'adora; Io sino al giorno estremo Saro tuo; Tito è giusto. /Ki akadályozhatna meg téged, hogy megszerezd? Ő szeret téged; én a végsőkig tiéd vagyok; Titus igazságos./ Cod. Bartakovics: Quis interturbet autem, quo illám amant em tui, me tibi perpetuo devine tum habes; Titus aequus est, tua causa cupit. /Ki akadályozhatja meg, hogy ő szeressen téged, engem számodra örökké legyőzöttként birtokolsz; Titus igazságos, jósziwel van irántad./ Gyulafehérvári névtelen: Ki merne más határán szántani! Servilia pedig tégedet szeret, magam is mindenestül rajta vagyok, hogy kezet fogjan veled. Titus sem fog gántsot vetni menyegződben. Mert igazság szerető Tsászár.