Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Illei: S ki vethet gántsot benne? Servilia téged szeret; én köteles vagyok szolgálatodra mint holtig: Titust pedig a ml illeti* kedveili az igazságot, kész mindenre éretted. Vagy a II. felvonás 10. jelenetében igy fordítják Titus hi tétlenkedő kérdését: Metastasio: Perché rapir quel che offerisco in dono? /Miért kell ellopni azt, mit ajándékként nyújtok?/ Cod. Bartakovics: Cur quod offertum dono, violente rapit? /Miért rabolja el erőszakosan, amit felajánlva ajándékozok?/ Gyulafehérvári névtelen: Miért ragadgya el azt erőszakkal tőlem, amit ugy-is jó kedvemből érette szántom? miért erőlteti rántva a fát, mikor magától hull gyümőltse? Illei: Miért rázza a fát erővel, mikor magátul hull ajándék gyümőltse? miért tekeri-ki kezembül, a mit jő kedvembül néki szántam? A III« felvonás 2. jelenetében is Titus teszi ezt a bizony talán megállapítást: Metastasio: ...Tanto cambiarsi Un

9 alma non notrebbe.