Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)
Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)
get használtak." Alszeghy kiemeli fizt a tényt is t hogy mind 111 ei fordításában, mind a gyulafehérvári kéziratban mutatkoznak eltérések az olasz szöveghez képest, sőt, még a Bartakovics kódex latin fordításában is; ebből vonja le azt a következtetést, hogy Illei l$tin;szövegből fordított. Ezen a ponton viszont megáll Alszeghy 8 különféle fordítások öszszehasonlitó elemzésében, sőt, a latin forditás kapcsán, elutasító álláspontra helyezkedik,/amikor hirtelen megjegyzi: "Ki kell azonban jelentenünk, hogy nem tartjuk valószínűnek azt, hogy Illei a Nemzeti Múzeum kéziratával azonos latin sz szövegből fordított, mert eltérései ezt a feltevést valószínűtlenné teszik." Alszegjsy neà v^tte észre, hogy ez a központi kérdés, de egyben megoldása is itt található: a megoldást a fordítások egymástól való eltéréseiben kell keresni, minthogy Iliéitől nem lehet a latinhoz,hü forditást várni, hiszen őt nem tisztán művészi célok vezérelték, hanem nevelő célzatot is keresett a műben. Csak ez-en az alapon magyarázhatjuk azt az egyrészt a csiszoltságra, a kifejezés tisztaságára és a világosságra való törekvését /ezt a követelményt bizonyára a latin fordítás ismerete.is alátámasztotta/, másrészt viszont azt a szándékot, hogy a lehető legközelebb hozza a szöveget, a történetet és a cselekményt a magyar olvasónak olyan nyelvezet használatával, amely Metastasio purizmusa és a magyar későbarokk metaforikus nehézkessége között van. A három szöveget, tehát, akkor is, ha egyenként sajátos egyéni jelleget mutatnak, nem monadikusan, íían«m az összefüggések komplex kapcsolatában vizsgáljuk? csak igy világithatjuk meg Illei helyét a Metastasio-szövegek átültetésének sorában, amely átültetéseknek nagy szerepe volt ^a magyar irodalmi nyelv latinnal szembeni fokozatos megerősödésének. Mindenekelőtt, tehát, a szövegek kó'zti eltéréseket kell megvizsgálnunk, mert csak akkor tudunk következtetéseket levonni az összefüggések valós kapcsolatára vonatkozóan. Ilyen szempontból fontos Sesto mondata rögtön az I. felvonás 1. jelenetében: í
