Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

dézett részben, viszont, nem behelyettesítésről van szó, mert Regolo szavai Metastasio szövegében is emelkedettséget fejeznek ki, tehát nem módosíthatta a fordító a dicsőség motívumának eme nemeslelkü magasztal ás át, csupán arra szorítkozott, hogy kiegészítette a hazáért való áldozat emfatikus és népieskedő eszményitésével. De ez nem mindig van igy: például, amikor Regolo a II. felvonás 7. jelenetében azt mondja, hogy a dicsőség "dilata i regni, le città custodisce; alletta, aduna seguaci alla virtù" /kiterjeszti a birodalmakat, védelmezi a városokat; az erények követésére biztat/, a magyar szövegben ezt az értelmezést találjuk: "Ez az Országnak határit terjeszti, a városokat védelmezi, ez kézzel fogva vezet az hazának tökélletes szeretetére". Más helyen /II. felv. 8. jel./ átértelmezi az olasz szöveget :"Ah, dunque ha vinto 11 fortunáto alfin genio romano!" /Ah végül a szerencsés római szellem győzött!/ a magyarban ez áll: "Tehát az haza szerelme meg dült mindeneket". Mint láthattuk, a népieskedő hang nem kiegészítő vagy másodlagos elem. Nemcsak ezt a fordítást jellemzi, hanem, s ez vonatkozik a többi forditás stilisztikai megoldásaira is, elengedhetetlen eleme az irodalmi nyelv belső fejlődése megmutatásának. Ennek a fejlődésnek végső határát a század utolsó évtizedeitől kezdve művészi kritériumokat szem előtt tartó forditások jelzik és csak ekkortól nyomja el a népieskedő nyelvezetet a forditás kifinomult művészi követelménye. A század közepén viszont, még a népieskedő jelleg az uralkodó. Tegyünk néhány összehasonlítást, • 1.2. Io n'ho su gli occhi 1 domestic! esempi. /Vannak előttem hazai példák./ E példáért vidék szomszédba nem megyek. Romába minden nap látok.