Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

I. 7« Di lui si tratta: oh corne parlar sapràî /Róla van szó: Óh, beszólni fog!/ Ő van gázlóban, hadd uszon mig uszhot

# II. 7. ...mai non si vide ancora in periglio si grande la gloria mia. /Dicsőségem soha nem volt még ily nagy veszélyben./ ...az én ditsőségem illy szőr szálon még sohasem függött. 1.7. Ah tanto in Roma son cambiati i costumi! /Ennyire megváltoztak Rómában a szokások!/ Ah ennyire farba rúgta Roma a vas erkölcsét? lestyán nem hü stilisztikailag az eredetihez, hanem szükség szerint átfogalmazza; művészi érzékenység helyett Metastasio gondolatainak átértelmezését adja; kifinomulti expresszív egyensúly helyett az erkölcsi tanitást veszi át és bőviti ki. De ettől az 1752-es fordítástól nem várhatjuk el azokat nyelvi és költői eredményeket, amelyek ezekben az években még nem értek be, majd csak évtizedek múltán, amikorra iskolát teremt a korábbi forditásokkal - ezzel is szerzett gyakorlat. A fentebb idézett szakaszok, amelyekben világosan megmutatkoznak a tónusbeli különbségek, segítenek megérteni a fordítót, aki először tolmácsolta Metastasiot