Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

kat megtekintő társadalmi réteg vizsgálatából is , az előadásra szánt szövegek arisztokratikus jellegére következtethetünk. Talán nem maradt hatás nélkül a különleges történelmi helyzet sem, hiszen pontosan ebben az időszakban voltak a magyar feudális nemesség és a parasztok közötti éles harcok /1753-ban volt az első felkelés, a második, a súlyosabb pedig 1764-65-ben; a nemesség a dunántúli parasztmozgalmak elfojtására és a helyzet megoldására Mária Teréziához fordult segítségért/. Ami minket illet, meg kell állapítanunk, hogy a fordítás nemcsak nem veszi át Metastasio költői üzenetét, hanem eltorzítja és a költészet körébe egyáltalán nem tartozó terület felé tereli. Visszatérve a dialógusok retorikus megnyújtásának kérdéséhez, megfigyelhetjük, hogy azok a költői műhöz nem szorosan kapcsolódó témák és motívumok beolvasztásán kivül - láthattuk és a későbbiekben még jobban látni fogjuk - a megfelelő olasz szakasz szoros értelemben vett megnyújtásának is felfoghatók. Természetesen, ez a forditók egyéni Ízlésétől függ. Jelentős tény, hogy a latin forditások /pl. amelyek a Bartakovics kódexben találhatók/ szinte teljes hűséggel tolmácsolják az olasz szöveget, sőt hangsúlyt helyeznek a tömörségre, hiszen ezeket a müveket eszköznek tekintették a latin nyelv oktatására és gyakorlására; a magyar forditások viszont - moralizáló szándékkal, ami az elvek és szentenciák gazdag használatában jut kifejezésre - számos fontos eltérést mutatnak az olasz eredetivel szemben. Megállapíthatjuk, hogy a magyar forditások jelentősen különböznek Metastasio nyelvétől és stílusától: az olasz költő a világos stilus és az új racionalizmus igényét vonultatja fel a barokkal szemben, a magyar forditók, viszont, lényegében a barokk izlés. dagályosságára és nehézkességére helyezett költői világot és stílust képviselnek Szinte mindenütt találkozunk ezekkel a megoldásokkal az Attilio Regolo magyar változatában úgy az egyes szavak mint a jelentés árnyalatainak szintjén. Pl. az I. felvonás 2# jelenetében: "questa si scorda quant* ei sudo per lei" /megfeledkezik, mennyit verejtékezett érte ő/; a magyarban telje-