Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Amedeo Di Francesco: Metastasio heroikus drámáinak fordításai a XVIII. századi magyar irodalomban (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

Bizonyításul nézzünk néhány példát. "Che sal tu quel che nuoce o quel che giova? Delle pubbliche eure ciii a parte ti chiamo?" /Mit tudod te, mi használ vagy mi árt? ki hivott téged a közügyekbe?/ - mondja Regolo a lányának a II. felvonás 4. jelenetében. A magyar változatban a következőt találjuk: "Mi tudtz te hozzá mi segítsen; avagy mi ártson, ki bizta rád, hogy a köz dologba magadat ártanád? az országok dolga férfiakat illet, a Leányi Nemnek gondgya a szép erkölcs..." Nem véletlen a szöveg megnyújtása, hiszen erkölcsi példázat funkciójában szerepel, szentenciát mond ki, s ezzel a forditó ama pontos szándékát fejezi ki, hogy a jó-viselkedés elveit belefoglalja. Bizonyára alkalmas volt és szinte sugallta is a tanító célzat kihangsúlyozását a Metastasio-szöveg, de a forditó igényeinek megfelelő motívumok és témák keresése olykor bizarr és zavaros eredményekhez vezet. Megsínyli a mü drámai menete, ha a fordító ilyen eljárással ól, hiszen megszakad és szinte elveszik a magyarázó összehasonlítások és képek tekervényében. A népieskedő fordulatok is hasonló észrevételre késztetnek bennünket. Mig Licinio igy szól Metastasio müvének I. felvonásának 1. jelenetében: "In lui fidarsi è vano..." /Hiábavaló őbenne bizni.../, a magyar fordításban a következőt találjuk: "Benne bizakodni annyi, mint nád szálhoz kapni." Avagy Attilio szavai ugyanott: "...E' troppo, il sal, della supreme autorité geloso ciascun di loro. Or questo, or quel n'abusa; e quel che chiede l'un, l'altro ricusa." /... Tudod, mindannyian féltve őrzik hatalmukat. Most ez, most az él vissza vele és amit az egyik kér, a másik elutasítja./