Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

/Királynő vagyok és szerető és egyedül akarok trónomon és szivemen uralkodni. Hiába igyekszik törvényt szabni nekem, ki a dicsőség és szerelem önkényét tőlem elvitatja./ Enea, amikor elhagyja Karthágót /és a szint is/, elégedetten kiált fel, hogy megoldotta a szerelem és a kötelesség dilemmáját, és kifejezi örömét, hogy visszanyerte önuralmát és önbecsülését. Ezt a költő gyors ritmussal fokozza, mig a pergő fog- és orrhangokat - úgy tűnik - azért alkalmazza, hogy segitse az átmenetet a legélesebb fekvésbe. "A trionfar mi chiama Un bel desio d'amore; E gia sopra il mio core Comincio a trionfar. Con generosa brama, Era i rischi e le ruine, Di nu

ovi allori il crine Io vado a circondar." /A győzelemre szép szerelmi vágy hiv; és szivemen már kezdek is győzedelmeskedni. Tüzes vágyakozással veszély és romok között új babérokkal övezem hajam./ /III. felv. 6. jel./ Az egyszerűség kedvéért Metastasio első gondosan kidolgozott szövegét idéztük, hogy kimutassuk korai érettségét mind a tárgy mind az eszközök vonatkozásában, de ötvenéves pályafutása során mindig hasonlóan ügyes és zenei megformálásra kifejezetten alkalmas szöveget nyújt a zenészeknek; ezt igazolja, hogy számtalanszor előadták darabjait Európa minden színházában Hamburgtól Palermolg, Madridtól Pétervárig.