Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

tikus közvetlenség kiváltságával birt és irigylésre méltó, magávalragadó képességgel érzelmi hatások keltésére. Milizia is megerősíti ezt a véleményt traktátusában,/1774 majd 1794/, ahol összefoglalja annak a vitának komplex örökségét, ami gyakorlatilag áthatja az egész századot, "...érdemes megemlíteni, hogy az emberek háromféle módon fejezik ki gondolataikat és érzéseiket. Egyik a szó, másik a hanghordozás, harmadik a gesztus, ami külső mozdulatokból és testtartásból áll. A szó fejezi ki legaprólékosabban és legrészletesebben mondanivalónkat: tanit, meggyőz, az igazság szócsöve, olyan nyelvezet, ami kifejezetten a gondolatokat közli. Viszont a hangszín és a gesztus természetesen és általánosan használt; a barbárok és a müveitek közös nyelve; élő és szűkszavú nyelv, energikus és egyenesen a szivhez szól. A szó nem fejezheti ki a szenvedélyeket, csak ha megnevezi őket: szere tem

, gyűlölöm; a hang és a gesztus nélkül a szavak inkább gondolatot mint érzelmet fejeznek ki. A mozdulat, pillantás, hangsúly viszont azonnal megmutatja a szenvedélyt... A színházi előadásokon tehát a hang és a gesztus bir legnagyobb jelentőséggel.../^1/ Az épitész tehát elsősorban a gesztus és a zene útján történő kommunikációnak tulajdonított patetikus jelleget, de nem hagyhatjuk figyelmen kivül, hogy ezzel tulajdonképpen Metastasio logocentrizmusához csatlakozott: "Ha a Költészet az, ami létrehozza az előadást, középen kell helyet foglalnia: a Zene és a Tánc csak azért kapcsolódjék hozzá, hogy megerősitse a versben már kifejezett gondolatokat és érzelmeket. Tehát, a Zenének és a Táncnak magasra kell emelnie a Költészetet és nem elhomályosítania. Ez az Opera."/^2/ A Milizia által felvázolt kép különösen jelentős, mert felöleli az előadás minden összetevőjét, de nem is lehetett volna másképpen, hiszen épitészről van szó; összefoglalja, de -bizonyos értelemben- meg is alapozza a racionalizmusból az érzelmi empirizmusba való átmenetet megélő század semmiképpen nem egységes, hanem sokszínű véleményét. Végül, mert traktátusában Metastasio varázsos alakja az uralkodó, felmérhetjük - a perspektivikus irányok sokaságát követve - az ud-