Nyerges László szerk.: Színháztudományi Szemle 13. (Budapest, 1984)

Elena Sala di Felice: Metastasio: a költészet és az előadás (Fordította: Ordasi Zsuzsa)

vari költő hatását, amit minden melodr|imaköltő határozott és általános egyetértéssel fogadott, akik, s ezt figyelembe kell venni, felhagytak a vitákkal és gúnyolódásokkal, mert végül tiszteletreméltónak találták a logocentr izmus on alapuló "reform"-műfaj elvét. Emiitettük, hogy a zene vetette alá a szó uralmának magát a legnehezebben, Metastasio Chastellux-hoz 1766-ban irt levelében dicsérte a hangok művészetét, de bizonygatta, mennyire szüksége van a költészet segítségére, hogy jelentést is hordozzon: "Elismerjük..., hogy a zene találékony, csodálatos, tetszetős, elbűvölő művészet, ami képes egyedül is csodát művelni; amikor kisérteti magát a költészettel, ügyesen használja végtelen gazdagságát, az imitációval nemcsak segiti kifejezni, hanem meg is vil ágit ja és fokozza az emberi sziv minden változását." /IV; 436. oldal/ Egy évvel korábban pedig, pontosan rávilágított arra a viszályhelyzetre, ami - érvényesülvén a szinpadon a centrifugális erők - veszélyeztette a drámát, hogy elveszíti egységét, ami pedig elsődleges biztositéka az önmagában való szépségnek, de a közönségsikernek és a művészi kompozíciónak is. "Amikor a zene... arra tör, hogy elfoglalja a drámában a költészet helyét, magát is, s azt is tönkreteszi... A bravúrosnak nevezett áriák, amiknek túlságosan gyakori, egyenrangú szerepeltetésével kárhoztatásra Ítélik a költészetet, jóllehet éppen ezek adnak erőt a zenének, ami ki akarja vonni magát a költészet uralma alól. Ezekben az áriákban nem ügyelnek sem a jellemekre, sem a helyzetekre, sem az érzelmekre, sem a tartalomra, sem az igazságra; a hegedűk és az édes hangok néhány utánzó trillát szólaltatnak meg; a zene tehát saját gazdagságát fitogtatja, s igy csak olyan tetszést kelt, ami a bámulatból fakad... A modern zene kevélyebb ennél: merészen fellázad a költészet ellen, nem törődik az igaz kifejezésekkel, úgy kezeli a szót, mint szolgai alapot, ami köteles segédkezni - a közmegértés ellenére is - minden hóbortos szezsélyében... Nem hosszú életűek azok a tetszések, amik nem az észre és a szívre hatnak, s az emberek, mert földi lények, bár könnyen kaphatók a pillanatnyi gyönyörökre, a