Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Mályuszné Császár Edit: Egy polgár, magasba ívelő pályán

államhatalomtól a városi polgár nem remélhetett támogatást, annak eszébe sem jutott őt a rendek ellen kijátszani, mint néhány száz évvel korábban a nyugati uralkodók tették. Bécs konzervativizmusa, amennyiben megtűrte a polgárosulást, azt az osztrák közgazdasági élet érdekében tette. - A fejlődés mégsem volt megállitható. A városba költözés és elvárosiasodás egyre nagyobb mértéket öltött. A földbirtokosok pénzűket pesti bérházak épitésébe fektették s elkezdték élni a polgár és a munkájából élő értelmiségi életét: szokássá vált olvasni és színházba járni. Észre sem vették, amikor ennek az urbánus tömegnek az Ízlése rájuk is átragadt: a francia romantikát és a negyvenes-ötvenes évek hazafias drámáit a hatvanas évek/3/ ben felváltotta a polgári szinmü. Ez azonban az ötvenes évek elején még az ismeretlen jövő volt. Aki benne élt a közéletben és itt érvényesülni akart, keservesen érezte a szegénység terhét." ... Mindenütt a lehető legszűkebb elszigetelt, fojtólag szűk magyar látpont, alanti kezdetleges eszmék, émelygős naivságok. ... sehol a világ, az emberiség, a haladás, a szabadságra való emlékezés." "... újra belejövünk a régi hangba, mely gúnyolta a filiszteri munkásságot és oroszláni tulajdonaink ismét előtérben fénylenek... Es nekünk nem zabolátlan oroszlánokra, kártékony vadkanokra, de munkás szorgalmas népre, engedelmes polgárokra van szükségünk." "... a polgárosodás eszméje nálunk. .. a legnépszerütlenebb eszme! .. . maga a polgár szó annyira nem részesül tiszteletben, hogy nemcsak aristocratiánk, de plane népünk ajkán is gyakran gúnynévül használtatik!" "... a középrend általában minden ország épületének lényeges közepét, a falat képezi. - Nálunk pedig a középrend /A köznemességet érti.M./ éppen - minden, ő az abszolút hatalom... A közvélemény az ő müve; arra nyomást nem gyakorol sem a nép, sem a kormány, ami jó vagy rossz van érzületében, majdnem kizárólag tőle származik." "... birtokos nemeseink, átalán kabátos osztályunk sokkal kiállhatatlanabbul dölyfös, kevély, mint grófjaink, báróink, kik helylyel közel /sic!/ már kezdik legalább affektálni a modem demokratát... mily alpárilag bohózatos a mi középrendü atyánkfiainak eget kérő aristokrata agáskodása /4/ - nem akarom újra bővebben illustralni." Bizonyára van túlzás a költő, Vajda János 1862-ben irt keserű politikai Írásaiban, a Polgárosodásban és az Önbírálat b

an, de jó helyzetképet nyújtanak egy Paulayhoz hasonló származású és adottságú fiatal ember pályakezdő nehézségeiről. - Vajda azonban a társadalmi beilleszkedést csak