Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Mályuszné Császár Edit: Egy polgár, magasba ívelő pályán

általános érvényű ábraként mutatja. Minden egyes életsors más kutyaszorítókon át vezetett a felemelkedéshez, vagy a szellemi proletár szomorú vergődéséhez Ez utóbbi példa az idézett költő, Vajda maga, az előbbire Paulay. A tudományos-technikai forradalom korának olvasója nem is képes felfogni azt a nyomorúságot, amit egy serdülő fiu számára a mult század derekán a szini pálya jelentett. Városról-városra zarándokolva, földes padlóju, nyirkos, szobának csúfolt lyukakban, esetleg a szinpadon tanyázva, kitéve éhezésnek, fázásnak, a nélkülözés minden nemének, csak kevesen tartottak ki a "hivatás" mellett. Paulay helyzete nem volt mérhető sem Szuper Károlyéval, aki szülővárosában, apai támogatással kezdte el a "pá/5/ , lyát", sem a társadalmilag es anyagilag hozzá közelebb álló Molnár Györgyével, aki azonban már nem kamasz volt, hanem fiatal férfi, akként is l c i bántak vele. A vonatkozó memoárok közül leginkább Szigeti József 1844es indulásának emlékei közelithetik meg ezét a fiúét, a szinházi élet első napjának kipihenésére felajánlott puszta falóvácal ... bár ott is felnőtt személyről van szó, tisztes és jómódú polgári otthonnal a háttér/7/ „ , , ben. Itt egy serdülő allt szemben könnyelmű, iszákos feljebbvalókkal, akik talán szórakoztatók és érdekesek voltak számára, de minden bizonnyal /8/ felelőtlenek és könnyelműek. Nem valószínű, hogy azt az ezüst húszast, ami Szigetinek foglalóul kijárt, egyhamar a kezébe adták. Kevés élettapasztalaton kivül - ezeknek az érzelmi színezete némileg eltérő lehetett a politikai közgondolkozástól: apja a királyi sókamara szolgálatában állott - a vidéki gimnázium még kevésbé gyakorlati tananyagával rendelkezhetett csak. Akármilyen gyenge társulathoz került is /Kőszegi Endrééhez/, éreznie kellett, sőt nyilván éreztették vele teljes jelentéktelenségét. Nem részletezhetjük, mert Ismeretlen előttünk, hogyan tudatosult benne saját lénye az uj környezetben, s a kettő kölcsönhatását. Az első időkben aligha lehetett más, mint inas, vagy "harmadik katona", a szinen, még valószínűbb azonban, hogy az együttes kebelén belül kifutónak, szinlapterjesztőnek használták. A szinlap-irás és szerepmásolás előkelő funkcióit hamarosan elnyerhette: jó kézírása volt. Biztosra vehetjük, hogy éjszakákon át másolt - és olvasott, feltehetőleg ekkor tett szert erős rövidlátására. A sok olvasás apránként ébreszthette rá saját szellemi erejére. Ha volt valami elméleti könyve a társulatnak - Kőszeginek, Lángnak aligha, de Latabámak, Follinusnak már lehetett könyvtára - azt is elolvasta. Ci