Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években
ségessé, amely szorosan a műhöz kötődve, egységes stilusban dolgozná ki 25 a jellegzetesen szegedi szabadtéri Tragéd ia-bemutató t . A kérdés felvetése indokoltnak tűnik - hiszen az előző három szinrevitel során éppen az egységes koncepció, játékstílus és színpadkép hiánya váltotta ki a legtöbb ellenvetést. A kiutat azonban nem a merev előirások kötelezővé tétele jelenthette. A Tragédia hatodik szabadtéri színrevitele 1938-ban Kiss Ferenc rendezésében történt. Elgondolása egyéni volt - de ez főként abban nyilvánult meg, hogy nem használta fel az előző rendezések tapasztalatait. Az előadás legnagyobb negativumanként azt említették, hogy a szinpadot szinte "teleépitették", igy az egycsapásra elvesztette grandiozitását, a játék menete pedig meglehetősen lelassult. Az általános koncepció a patetikumot hangsúlyozta, de az egyes szerepkoncepciók következetes kidolgozása elmaradt. A Péter apostolt megjelenitő Táray Ferenc kitűnő játéka és Tőkés Anna szép beszéde mellett arra is kitért a kritika, hogy Lehotay Árpád /Ádám/ alakitása tul fáradtnak tűnt és a Lucifer szerepében szinre lépő Kiss Ferenc is csak részletsikereket mondhatott magáénak, hiszen olyan fel fogásban vitte szinre az alakot, miszerint Lucifer nem rossz démon, hanem egyenrangú arkangyal, de lázadó és nem fér el a kiszabott rend kereteiben. Ez a megközelítés nemcsak csökkentette Lucifer alakjának jelentőségét, hanem sok tekintetben negativ beállításba is helyezte a figurát. A korábbi előadásokhoz képest sokkal kevésbé aratott átütő sikert Kiss Ferenc rendezése, nem érte el az általa követendő példaként felállított Bánffy-Oláh-féle szinrevitel sikerét sem. 1939-ben először fordult elő, hogy a szegedi szabadtéri játékok nyitánya nem Az ember tragédiája volt - megelőzte azt Voinovich Géza Magyar Passió és Herczeg Ferenc Bizánc cimü darabjainak bemutatása. A Tragédia rendezője és Lucifer megformálója ez évben is Kiss Ferenc volt. Rendezése az alkalommal nagyvonalú, de egységes volt - egyéni alakítást nyújtott, de nem egészen a madáchi szellemben. Ádám szerepében Lehotay Árpád ingadozó teljesítményt nyújtott. Egyértelmű elismerésben csak Tőkés Anna játéka részesült. Az 1939-es Tragédia-bemutatóról szólva be kell ismerni, hogy a szabadtéri játékokon belül ez évben ezek az előadások másodlagos helyre kerültek - a rivaldafény a Magyar Passiót Övezte: ez utóbbi mü alkalmas volt arra is, hogy Horthy Miklós részvételével megemlékezzenek az ellenforra-