Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években
dalom győzelmének huszadik évfordulójáról. 1940-ben még napirenden volt a szabadtéri előadások megrendezése, noha arra már nem került sor, 1941-től pedig a történelmi körülmények miatt aktualitását veszi tette a kérdés, igy az 1939-es előadások a szabadtéri játékok első korszakának végét is jelentették, és a sorozat folytatására csak két évtizeddel később került sor. Az 1930-as évek szabadtéri Tragédia előadásai jelentős fejezetet képeznek a szegedi szinjátszás történetén tul az ország nyári szini életében is. A hét egymást követő év előadásai hagyományt teremtettek Szegeden. Ezen belül is különleges helyet foglalnak el Az ember tragédiája bemutatói: a darab évről-évre való megújított színrevitele olyan kísérletezésre adott módot, amelynek során lehetővé vált az eltérő rendezői koncepciók /pl. Janovics Jenőé, Bánffy Miklósé, Hont Ferencé, Kiss Ferencé/ szabadtéri kipróbálása, az újszerű tér-fény-és hangadottságok feltérképezése. Ezeken az előadásokon az akkori idők legismertebb szinmüvészei léptek fel klasszikus irodalmi értéket képviselő műben egy vidéki nagyvárosban, vidéki közönség előtt. Az egyes szinreállitási koncepciók nem képviseltek azonos szinvonalat, a siker sem lehetett változatlanul kirobbanó. De születtek nagyszerű, továbbmutató megoldások is, és a hét éven át tartó előadássorozatok az uttörést végezték el ugy, hogy ennek többtizezer néző lehetett szemtanuja. A szabadtéri előadások a kor szellemi életében kiindulási pontként is szolgáltak: a szinház és a szin játék kérdése fontos volt a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma számára is. A szabadtéri játékok tapasztalatait és tanulságait továbbfejlesztve az egész magyar szinházi kultúra vergődésén gondolkodót, hogy mi módon lehetne segítségére magyar szinházi kultúránknak s egyben mi módon valósulhatna meg újra a 27 színjátéknak a társadalommal való kapcsolata." Az ilyen jellegű előadásokban látták annak lehetőségét, hogy a színjáték társadalmi funkciója és egy uj szabadtéri játék-stílus megszületik. A szegedi példa ehhez jó alapot biztosított. "Mintha már éppen Szegeden kialakult volna, vagy legalább is kialakulófélben lenne egy szabadt éri-játékrend: Az ember tragédiáján ak tavalyi és idei nagy közönségsikere /amely már nemcsak országos, hanem némi külföldi érdeklődést is keltett/ tanúsítja, hogy egy állandósuló szabadtéri színielőadás Magyarországon is megtalálhatja a maga szá«4-' -4- 11 28 mitasait."
