Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években

kok fölé emelkednek ... országos szempontok miatt is állandósítani kell." Karinthy Frigyes inkognitóban látta Az ember tragédiája korábbi előadását. Véleményét a következőkben foglalta össze: "Szeged szabadtéri játékok előadására nagyon megfelel, mert a Dóm téri háttér kitűnő, csak ne fajuljon odáig a dolog, hogy a mai drámairó kollégáim darabját adják elő azon a nagyon szép téren ... csak olyan darabok adhatók elő a szegedi Dómtéren, 23 amelyek régebbiek, mint a háttér. " A rendszeres szabadtéri játékok és a Tragédia első szabadtéri bemutatásának ötödik évfordulóján 1937-ben, ismét az ötlet atyja, Hont Ferenc állította szinre a darabot. A szabadtéri játékok nyitányát immár hagyományosan Az ember tragédiája bemutatása jelentette. A kockázatos kísérletből azonban már megváltoztathatatlan tradició lett. Hont Ferenc nem adta fel első koncepcióját - ismét nyomatékosan a tömegek játékak

ént állította szinre a művet és külön figyelmet szentelt a darab szociális vetülete

inek. 1933-as rendezéséből felhasználta azt az eljárást is, hogy a cselekmény szociális kereteként az előtérben egy csoport az örök munkát jelenítette meg - a dolgozók egyhangú és csak eszközeiben változó, fejlődő rabszolgaságát érzékeltette. A diszletezésben is uj módszert dolgozott ki Varga Mátyás

sal: vetitett diszleteket alkalmaztak, de a templom homlokzata előtt lévő vásznat - a cselekmény megfelelő pillanataiban - elhúzták, és igy a diszlet némelykor maga a templom volt. A vízszintes tértagolás mellett - a páratlan lehetőségeket kihasználva - nagy szerepet kapott a függőleges tagolás is: először Lucifer az Ur mellett a második helyen foglalt helyet, majd a darab során a Tagadás szelleme egyre lejjebb, mig az angyalok egyre feljebb szálltak. Lucifer Törzs Jenő számára is nagy játékrendező volt és ebben átütő sikerű, egyéni alakitást nyújtott, de gesztikulációját tul soknak tartották. Éva szerepében ismét Tőkés Anna lépett fel, játéka változatos és intuitiv volt egyszerre. Kiss Ferenc Ádám alakjában az optimizmust domborította ki, alakítását azonban nem övezte egyértelmű elismerés. A Népszava kritikusa szerint hangsúlyozása sokszor bágyadt volt és a művész nem ke„ 24 rült megfelelő összhangba a rendező elképzeléseivel. Hont Ferenc a kisebb szerepekre is jól összeválogatta színészeit - részt vett az előadásban többek között Várkonyi Zoltán,

Mezey Mária és Basti Lajos is. Az előadás fényes sikerének és madáchi szellemének elismerése mellett a Népszava kritikusa annak a nézetnek adott hangot, hogy a folytonos újraértelmezések helyett egyfajta olyan megoldás és hagyomány válna szük-