Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években
Napló . Ezt követően meginterjúvolták Hont Ferencet is, aki beismerte, hogy sokáig kérdéses volt az előadás sorsa. "Nehezebb körülmények között színpadi munkát még nem végeztek" - mondta. Számtalan anyagi nehézség akadt munka közben, igen kevés volt a rendelkezésre álló idő: mindössze tiz nap alatt állította szinre a müvet, beleértve a tömegjeleneteket is. A cikk konklúziója azonban feledteti a sok gondot: "... a siker a magyar színjátszás történetében feledhetetlen. Soha szebb, megérettebb, élőbb Az em ber tragédiájáv al nem találkoztunk. ... Együtt e dómtér és Az ember tra13 gédiája a magyar színjátszás egyik mérföldkoje lett. " A Népszaváb an Kéthly Anna azt hangsúlyozta, hogy a korábbi pesszimista szemléletű szinrevi te lekkel szemben a rendező "... optimista meglátásra épiti a darabot ... a Lucifer választotta tragikus és reménytelen históriai jelenetek csak mint viziók vonulnak el az alvó Ádám előtt." A misztériumokhoz közelítő rendezés biztos támaszra talált Táray Ferencb en /Lucifer/, "... akinek nagyszerű szinészi munkája adja meg a játék jellegét." Ez a beszámoló is hangsúlyozta azonban, hogy "Az előadás legnagyobb érdeme mindenesetre Hont Ferencé , a rendezőé, aki bátor kézzel nyúlt a tradíció mohához , napvilágra hozta a darabnak olyan értékeit, amelyek mellett eddig figyelem nélkül haladtunk el. Különösen a tömegjelenetek kollektiv hatása volt rendkivüli. Buday György a szabadtéri szinpad technikai konstrukciós munkájával tökéletesen kiegészítette a rendező elgondolását.""^ Az előadás sikerének hire az országhatáron túlra is eljutott és a nemzetközi értékelések szintén hangsúlyozták a rendező zsenialitását és az előadás művészi értékeit. A hivatalos szervek és a kritikusok egyaránt azt vallották, hogy az előadásokat hagyománnyá kell tenni és állandósítani kell a szabadtéri játékokat. Abban is egyetértett mindenki, hogy az előadás művészi sikereit legnagyobbrészt Hont Ferencnek köszönhették - a következő évi bemutatót azonban más rendezőre bízták, ami azt bizonyítja, hogy a konzervatív nézetet vallók voltak túlsúlyban. 1934 áprilisában már komoly tárgyalások folytak a nyári szabadtéri előadások lebonyolítására vonatkozóan. A műsorra ez alkalommal is Az ember tragédiájá t tűzték - a főrendezői teendőket gróf Bánffy Miklós ra, az ismert és népszerű erdélyi iróra bízták, munkájában Oláh Gusztáv volt segítségére. A főbb szerepekre Lehotay Árpádot, illetve Táray Ferencet /Ádám/, Csortos Gyulát /Lucifer/ és Tőkés Annát /Éva/ kérték fel. Az erőfeszítések azonban eleinte szemmel láthatóan nem hoztak megfelelő ered-
