Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Kürtösi Katalin: Tragédia-előadások a szegedi Szabadtéri játékokon az 1930-as években

a hangja világit, mint napsütött, sárga trombita hangja... Most szőkül mögötte a buza s ő kórust 9 tanit az aratoknak. A nagyszabású és gyökereiben uj rendezői elképzeléseket alátámasztották Buday György színpadképei. Díszleteivel azt a korában igen korszerűnek mondható - elképzelést igyekezett megvalósitani, hogy "... a szinpad játéktér az akció számára, a diszletelemek pedig szerves részei a színjátéknak és világnézeti állásfoglalást reprezentálnak... A szin, a fény nem amit, nem ébreszt hamis illúziókat, hanem atmoszférát teremt a szinészi 10 - „ rr játék köré." Az 1933-as szabadteri előadást megelőzően Buday György aki fametszetei, illusztrációi révén volt ismert - már több előadás szinrevitelekor dolgozott együtt Hont Ferenccel, amelyek során alkalma volt arra, hogy a grafikából kiindulva újszerű színpadi megoldásokra leljen. Közös munkájuk betetőzése az 1933. évi Tragédia előadás volt. "1933 nyarán érkezik el Buday György a sikmüvészettel legellentétesebb területre, a szabadtéri szinpad tervezéséhez. A föladat megoldásában egészen újszerűen párositja grafikai tudását és a térszinpadalkotás időközben megszerzett tapasztalatait. A vetitett diszletkép sikelemeit és a szabadtéri szinpad plasztikus tárgyait művészi egységbe foglalja. Nyolcsiku szinpadot tervez, hanem mondanivalót közölnek, értelmeznek is... A vetített képek szines viziói, amellett, hogy szinnel, vonallal korhangulatot szuggeráltak, a mai történelmi szemlélet szempontjából érthetővé tették a cselekmény hátterét és a nézőben aktuális asszociációkat ébresztettek... A diszlet illusztratív segédeszköz szerepe megszűnt. A szinpadkép a maga formanyelvén tolmá* „ * * 11 csolja a műalkotás egészében megnyilvánuló mondanivaló ráeső részét." A pontosan kidolgozott elképzelések és a gondos előkészületek nem várt eredményt hoztak. Az első előadást követően a legrangosabb helyi és országos lapok köszöntötték az eseményt, és azt sem titkolták, milyen akadályokat kellett a megvalósítás során legyőzni. "Az est hőse egy fiatal magyar rendező: Hont Ferenc. Magárahagyatva, minden komolyabb támogatás nélkül emlékezetes dolgot produkált. Amit csinált ... nagyszerű kísérlet és teljes sikert aratott. Talán szebb és méltóbb helyet Az ember tragédiája szabadtérielőadásához nem is találhattak volna, mint a szegedi Dóm tér. A tér hármas tagozódásu és mind a három részt felhasználta a rendező a mű kivánalmai szerint ... Tömegjelenetei mindvégig hatásosak... 12 a siker rendkivüli és sok részletében felejthetetlen." - irta a Pesti