Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Enyedi Sándor: A Tragédia amerikai színpadi pályafutásához

1924 elején - alig két évvel a new yorki bemutató után - a különböző magyar nyelvű amerikai lapokban felröppen a hir, mely szerint a Tragédia Chicagóban is szinre kerül. A lapok tele vannak meghökkentő híradásokkal: a Szabadságban olvassuk szalagcímben : "Orgiákat ül a bün a chicagói mocsárban"- ilyen és ehhez hasonló elmek, tudósítások között meglepetést kelt és ellenpontként hat a február 24- és 25-re kitűzött Tragédiae1őadások hire. A színhely: Chicago, Aryan Grotto Theater. Miközben 16 város ég a 27 , vágytól, hogy a Tragédiát láthassa - olvassuk - Chicago lakói részesülhetnek a nem mindennapi szerencsében. A közelgő esemény alkalmából magyarangol nyelvű ünnepi műsorfüzet jelenik meg, s a hirdetésekből megtudjuk, hogy ezen a Tragédia előadáson a rendező Papp István, aki egyben Lucifer szerepét is játssza, Ádám R.Tóth József, Éva Lőrincz Kornélia. Zenei vezető Kovács Károly, "művészeti menager" Radonovics Sándor, az előadás költségei meghaladják a 8000 dollárt. A főszereplő hármasból igazi hírneve egyiknek sincs: a rendező állítólag valamikor a pécsi Nemzeti Szinház tagja volt, Lőrincz Kornélia korábban a budapesti Madách Szinház, majd a rövid életű Kamara Szinház nem tul ismert tagja volt; R.Tóth József a budapesti Király és Madách Szinháznak volt a sokadrangú tagja. Mégis ő volt valamelyest ismertebb: egyetlen volt, aki szerepelt Lugosi new yorki Tragédia előadásán; kisebb szerepeket alakított, a lapok a szerepek megnevezése nélkül emlitették a nevét. Ő lehetett az egyetlen, aki átmenthetett valamit a korábbi előadás erényeiből, bár aligha volt alkalmas Ádám szerepének az eljátszására. 28 A Szabadság-Liberty cimü lap nem sokkal az előadás után terjedelmes cikket közölt. Méltatja az eseményt. A cikkiró szerint Papp István mindazt amit beigért, meg is adta; az előadást első rangúnak minősiti, a diszletek-jelmezek és a hires szinfonikus zene /!/ "teljessé tették a darab eljátszását"; a főszereplők játékát a szokásos sablon jelzőkkel dicséri meg. A referens keserűségét a közönség egy részének részvétlensége okozza: mindkét napon sok magyar hiányzott az előadásról. Az ünnepi pillanatok azonban nem hiányoztak: az előadás végén - mint olvassuk - Izsák Ignác mérnök, az Egyetemi Kör nevében babérkoszorút nyújtott át a szereplőknek. Természetesen azt nem tudhatjuk, hogy az alkalmi kritikus milyen mércével mért: volt-e egyáltalán alkalma korábban Tragédi a-e1őadás t látni vagy összehasonlítási alapként a chicagói korábbi más előadások szolgál-