Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Enyedi Sándor: A Tragédia amerikai színpadi pályafutásához

tak? E Papp István nevével "fémjelzett" produkció további sorsából Ítélve talán nem járunk messze az igazságtól, ha azt állitjuk, hogy a kritikus a szándékot értékelte elsősorban és nem a szinpadra vitel minőségét. Az obligát dicséretek ellenére lemérhető, hogy a Tragédián ak ez a bemutatko­zása közelsem váltott ki olyan visszhangot, mint a new yorki. A chicagói bemutatót rövidesen követte a clevelandi: március 16-án a Masonic Hallban - amelybe 3000 ember fér be - "szép számú magyarság gyönyörködött Madách 29 iTiüvének előadásában." ; a szép számú közönség ezúttal távolról sem jelent zsúfolt házat, a földszint meglehetősen üres maradt, nem fogytak el a 4 dolláros jegyek. "Annál szebben megtelt az arénaszerü nézőtér magasabb fekvő része"; "Madách Imre remekmüve megkapta a méltó keretet. A szinpad minden felvonásban rendkivül diszes volt. A diszletek mind csodaszépek, eredetiek és stilszerüek voltak. A zenekarban Cleveland jeles zenészeit láttuk olyan számban, aminőben még magyar szinielőadáson nem volt együtt'... Nagy sikert aratott Csáktornyai G. László karnagy zongorajátékával," - Mun­kás Dalárdát és a Testvériség Dalárdát Tamási Károly dirigálta." A darab minden mozzanatán a tömegjelenetek frappáns, érdekes beállításán, valamint az egyes szereplők nagyszerű alakitásán mindenütt érezhető volt Papp Ist­ván rendezői talentuma..." A dicséretekből nem fogy ki az újság, minden főszereplő játékára jut egy-egy elkoptatott, sablonszerű jelző. Hogy való­jában milyen is volt az előadás, a cikkiró szavaiból nem derül ki. Legfel­jebb annyi mindenképpen, hogy az újság nem szinházi szaklap, az előadás részleteinek a leírásával végképp adós maradt. Mindkét előadás esetében megfigyelhető azonban az a törekvés, hogy a jelentős létszámú helyi zene­karokat, dalárdákat az előadás cselekvő részeseivé avassák. Az ő részvéte­lük az előadás egészében nemcsak művészi célokat szolgált: a közönség moz­gósításához is hozzájárultak. Feltételezhető, hogy közreműködésük lényege­sen nem terhelte a költségvetési kiadásokat sem, amelynek nagy részét propagandára, a három főszereplő és a fontosabb mellékszereplők /bár ezek fizetéséről nicsenek adataink!/ gázsijára, a kellékek, kosztümök előálli­tására, és a színháztermek kibérelésére kellett fordítani. A chicagói és a clevelandi előadások - mint fennebb láthattuk - mérsékelt érdeklődés mellett zajlottak; - a produkció azonban nem állt le, Papp Istvánék kö­vetkező fellépési helyül Detroit városát szemelték ki. Az előadás kitűzött időpontja: április 23. Színhely az Orchestra Hall. Az előadást minden meg­előzőnél hangosabb sajtóreklám előzi meg: a hirdetésáradatról elmondhat-

Next

/
Oldalképek
Tartalom