Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)

Enyedi Sándor: A Tragédia amerikai színpadi pályafutásához

lentett be: "A Darvas Luciferjével bajok vannak. Igaz Lucifer a legnehezebb szerep. Lucifernek ördögibbnek kell lennie, cinikusabbnak, élesebbnek, Lucifer nem társasági viccelődő, hanem cinikus, ördögien éles, Lucifer nem Mefisztó, hanem a tagadás és a pesszimizmus hátborzongatóan cinikus szelleme. Nem szeretnők, ha félre értene bennünket ez a különben ügyes és tehetséges szinész, akinek ugyancsak voltak igen jó momentumai is. Azt szeretnők, ha jobban elmélyedne ilyen szerepben és rájönne arra, hogy a szinész művészi munkája legelső a sorban: stúdium, tanulmány. Darvasból lehet jobb Lucifer is." Az utóbbi mondatot aligha vonhatjuk kétségbe, a cikkiró Luciferről alkotott felfogását annál inkább: ördögibb-emberibb Lucifer dillemáját eldöntötték az elmúlt félévszázad Tragédia-előadásai... A new yorki Lexington Theaterben tartott Tragédia-előadás méltán keltette fel a közfigyelmet és aratott nagy sikert. Az előadáson - mint a lapokból értesülünk - megjelentek angol rendezők is, sa közönség között volt többek között Molnár Ferenc Liliom

ának angol forditója is. A közönség zsúfolt háza nagy tapsviharban részesítette a színészeket. A kritikus megelégedetten feljegyezhette: "Meghatott elismeréssel kell megköszönni ezt az előadást, ezt az estét mindenkinek, aki ebben az előadásban részt vett. Igy képzeljük azt a bizonyos 'állandó' magyar színházat: ha minden hónapban egyszer ki tudnak hozni ilyen előadást, akkor az amerikai magyar szinészet fejlődésében uj korszak indult meg." Fél évvel később, amikor 24 Lugosi újra latható magyar szinpadon, az újság ; igy emlékezteti az olvasót: "még élénken emlékezünk Az ember tragédiájának pazar pompájú, kis vagyont felemésztő előadására..." - s nemcsak fél év után, de két és fél évvel később is eleven az élmény: "

Az ember tragédiájának bemutatója ese25 menye es mérföldköve volt a magyar színjátszásnak..." Lugosi fokozatosan háttérbe szorul az amerikai magyar szinjátszás26 ban , de példaadó tettének visszhangja tovább gyűrűzött az amerikai magyar kulturális közéletben; a fáradságos munkával, világos célkitűzésekkel, és alapos előkészületekkel létrehozott siker másokban is felkeltette a kezdeményező kedvet, és megszületett az ötlet, hogy Amerika más nagy városaiban is be lehetne mutatni a New Yorkban oly szép sikert aratót Tragédiát

. Kérdés, hogy volt-e méltó utóda Lugosinak, aki a Tragédia megrendezésének, szinpadra segitésének bonyolult feladatát az anyagi és erkölcsi siker esélyével magára vállalhatta?