Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 12. (Budapest, 1983)
Mályuszné Császár Edit: Egy polgár, magasba ívelő pályán
Az alkotmányosság lassú helyreállása során 1865-ben, uralkodói támogatással jött létre a várva-várt "Szini Képezde". Tanterve - Festetich Leó gróf és Gyulai Pál müve - hiven tükrözte ezt a bizonytalanságot, amit a növendékek rendkívül heterogén serege - a sereg szó indokolt, 49 jelentkező volt! - tett érthetővé: a fiuk 18, a lányok 15 éves koruk betöltésével nyertek felvételt. Ebben a korban azonban egy gimnáziumot végzett ifjú és egy tizenöt éves leány műveltségi szintje nagyon különböző volt, s ehhez még hozzá kell vennünk azt az eltérést is, ami társadalmi hátterükből adódott. Szinésszé lehetett jószerével bárki, legfeljebb később felhagyott a pályával. Színésznőnek lenni azonban, legyünk őszinték, nem volt finom dolog. A kispolgárság leányai és szinész szülők gyermekei jelentkeztek ide, olyanok tehát, akiknek a "gyerekszobája" hagyott kivánni valót hátra, alapműveltséget nem igen hoztak magukkal, olykor még nyelvtudást sem. Az első évfolyam tananyaga a magyar nyelvtan, szónoklat-, vers- és költészettan /tanára: Gyulai Pál/, versszavalás /tanára: Szigeti József/, elméleti vers- és próza előadás /tanára: Egressy Gábor/, és tánc volt /Tanára: Campilli, az olasz balettmester . Ez a tárgy nem volt kötelező./ A második évfolyamon költ észét tant, esztétikát, dramaturgiát tanultak, ugyancsak Gyulaitól, görög és római szinészettörténetet Szigetitől, általános szinészetelméletet és egyes darabok tartalmi kivonatát Egressytől, és az ugyancsak nem kötelező táncot, Campillitől. A harmadik év tananyaga ugyanez volt, ugyanezekkel a tanárokkal, csak a szinészet-e Írnél et vált részletesebbé. A második és harmadik "osztály" /igy mondták!/ leány növendékei hallga that tak mitológiát Festetics gróftól. Szerepeket első évtől fogva tanultak, drámaiakat Egressytől, vígjátékiakat Szigetitől. Hogy ez a tanterv nem állhatta meg a helyét a gyakorlat során, azt nemcsak mai szemmel nézve állapithatjuk meg, józan ésszel az első vizsgák után látni lehetett. A Fővárosi Lapok - hosszú életű, egyre tekinté/22/ lyesebbé váló újság - 1866 márciusában cikksorozatot közölt a Nemzeti Szinház egyik elsőrendű tagjának a tollából; felsorolva állt ebben majd minden, ami a mai olvasónak is szemet szur. Elmondja, hogy magyar nyelvtant 18 éves fiuknak nem kell tanitani /aki nem tudja, az nem érdemli meg, hogy felvegyék!/, leányoknak azonban szükséges. Gyakorlott szinész lévén, azt is megjegyzi, hogy verset szavalni igen nehéz, ezt a tárgyat későbbre kell hagyni. Jó, ha prózai szöveget értelmesen tudnak mon-
