Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/

mindenhatósága lép. Ez tartalmi oldalról azt jelenti, hogy Gombrowicz számára a keresztény Teli ás többé nem képvisel olyan erőt, amely'által az ember számára a világban elfog­lalt helyének meghatározásához. Mindent az ember hoz lét­re, minden az emberek közti viszonyokból származik és csak az ember lehet az, aki magát e viszonyokon belül újraterem­ti. De újra tudja-e teremteni? Ez a második kérdés Gombro­wicz-nak. "Az ember alá van vetve annak, ami az emberek 'között' teremtődik, jön létre és nincs számára más istenség az em­berekből született istenségen kivül" - mondja az előszó­ban.-^ Gombrowicznál az emberi viszonyok alapvetően "termé­szetellenes" /elidegenedett/ viszonyok, de az ember, mivel társadalmi lény, alá van vetve mindannak, ami eme elidege­nedett viszonyból ránézve következményként jelentkezik: a szerepjátéknak. E szerepjátékban az ember saját szerepeivel sem képes autonóm módon kapcsolatba lépni, önmagától is el­idegenedik. A "természetellenes" viszonyok, a Forma rabja lesz. A szertartás fokozatosan mágikus folyamattá változik, ahol a szavak /az ember szavai - drámai értelemben a dik­ció/ elválnak a tett-tői, függetlenednek kimond óik t ól • A szó ebben az esetben mint az irodalmi műalkotás alapeleme válik a legfőbb formáló el wé. Henrik : "Tudom, hogy ez bolondság, de mésig beszélnem kell ... és ha beszélek, akkor ki kell mondanom"'* 7 T e hát a tudat­alatti is kifejezési formát nyer. De amit kimondunk, azaz formába öntünk /ez is egyfajta forma/ már valósággá is vá­lik Gombrowicz drámájában. Gombrowicz darabja e problémát tematikailag is fölve­ti, de strukturálisan a drámaépitkezós szempontjából is ezt választja eszközéül. Tehát a darab nem akciókból épit­kezik, hanem a kimondott szó valóságteremtő erejénél fogva mint egy "eljátszott, megrendezett happening" kap formát. Formailag is megvalósitja a szó és a tett az ember és cse­lekvése elidegenülését. Ezt legjobban az a jelenet példáz­za, amikor Henrik felkéri Lacit, mondja ki: öngyilkos lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom