Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése
előzetesen durván a szöveg szövegen belüli /szövegimmanens/ és szövegen kívüli /eszmetörténeti, kulturális/ tényezőire 2 oszthatjuk fel.* Az előbbi elemzési szintet nevezi Schmidt szemantikai jelentéselemzésnek /mely a dolgozat 1. fejezeté nek felel meg/, az utóbbit pedig szemiotikainak. /2., 3* fejezet/ Az első elemzési szintről irjai "... olyan szövegen belüli jelvilágról /van szó/, amely helyzetre való tekintet nélkül általános, és amelyet a befogadó még nem alakított át kölcsönhatásban álló világokkal való egyeztetés révén árnyalt egyedi jelentéssé." A szemantikai készletek akkor válnak s zemiotikalakká , ha a szövegen kívüli tényezők kel egyeztetjük őket, tehát a szövegen kívüli eszmetörténeti, kulturális kontextusba ágyazzuk. Ezek a jelentésvonatkozások viszont csak akkor mérvadók, ha a szöveghez mint jelalaphoz kapcsolhatók. /Ide tartozik az Írói világkép mint az alkotóelemek meghatározója, mely maga is egy tágabb - társadalmi-kulturális-kontextus meghatározottja - 2. fejezet. És ide tartoznak a azöveg tágabb környezetét adó értelmezési viszonylatok, esztétikai - poétikai elméletek 3. fejezet./ A dolgozatban a szemantikai jelentéselemzésen - mint emiitettük - egy szűkebb értelemben vett kommunikációelméleti vizegála totfértünk. Fölmerülhet a kérdés, mennyiben tekinthető relevánsnak az ilyen szempontú vizsgálat általában a müértelenézéseknél, és különösen - mivel ez munkánk témája - az abszurd dráma megközelítésénél. Ugy gondoljuk, a válasz magából a dráma lényegi meghatározó vonásából, "drámai mivoltából" fakad. Ebből a meghatározó vonásból már eleve adottként kínálkozik a drámának kommunikációs szövete felőli értelmezése. A dráma ugyanis emberek közötti /emberek és világ közötti/ viszonyokból épül fel, azokat fejezi ki, tehát a dráma anyaga - kommunikációelméleti szemszögből - maga a kommunikáció, mely ezeket a funatkozásokat hordozza. Peter Szondi irja a dráma lényegének meghatározásakor: "Az eszmélő ember nagy szelle-
