Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/
s ég one lid©génedése folytán az általunk tárgyalt darabok mindegyikében jelen van az a megoldás, miszerint a személyiség helyett a szerepeket kell átélni és abszolúttá változtatni* Pirandellónál a hat szerep részéről a teljes identifikáció áll fenn* Számukra nem problematikus, hogy átéljék-e vagy sem szerepüket, illetve nem ez a problémájuk* Kétféle viszonyról van szó : 1* a Szerepek és a Szinészek saját magukhoz való viszonyáról, ahol az azonosulás jellemző, 2. a Színészeknek a Szerepekhez való viszonyáról, ahol a Szinészek a játékos inkognito formájában tudják csak a Szerepek életét megjeleníteni és éppen az okozza a konfliktust, hogy a Szerepek az identifikációt várják el tőlük, ami azonban a Színészeknek nem sikerül maradéktalanul* A Szinészek esetében tehát kettős szerepjátékról van szó* Az Első Színésznő például egyrészt tökéletesen azonosul az első színésznői státuszából eredő szerepnormákkal, de csak distanciával tudja megjeleníteni a Mostohalány szerepét* És ez az utóbbi konfliktus bontja ki a dráma másodlagos mondanivalóját művészet /szinház/ és élet kettősségéről* Pirandellónál a Szerepek, a maguk örökkévaló, rendithetetlen állandóságukban - noha tökéletesen elidegenedettek, és az ebből származó magány , elszigeteltség , kommunikáció képtelenség , okozzák tragédiájukat - igazabbak és értékesebbek, mint a színészi valójukat is csak egyszeri és pillanatnyi létként átélő Szinészek. "Bár a szerep elnyomja az embert, mégis a szerep az ember mentsvára. Pirandello azt mondja: sáncoljuk el magunkat ezerepeink mögött, igy megvédhetjük magunkat*" Robert Brustein is igy ir erről: "Pirandello az emberi lét elkerülhetetlen következményének 35 tartja a maszk elfogadását." Gombrowicz esetében más a helyzet. Nála épp a szereppel való azonosulás - Henrik istenülése - okozza a tragédiát, a forma kiüresedését* Ez a folyamat jól nyomonkövethető, ha megfigyeljük, hogy Henrik az utolsó pillanatig reflektál
