Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/

önmagára és cselekedeteire. Például még a dráma elején: Henrik : "... Jól van, na, jól van - megzavarodtak. De ők nem őrülhettek meg, mert nem ia léteznek, hisz én csak álmodok.*• és a legjobb bizonyíték arra, hogy nincsenek, az hogy előttük mondom, hogy nem is léteznek - hogy csak a fejemben lé37 teznek - ó, a fejem! Egész idő alatt magamhoz beszélek!" ' De később - a szerepjátéktól megrészegülten - egyre bizonytalanabbá válik saját magát illetően. Ahogy egyre inkább azonosul a mindent megtehető király és Isten szerepével, ugy válik egyre felelőtlenebbé és kételkedővé az önreflektáció *

8# Henrik /Lacinak III.fel./: "Amióta belebonyolódtam ebbe az egészbe, két véglet között tétovázok: a felelősség és a felelőtlenség, az igazság és a hazugság pólusai között.•• Nem tudom elkerülni a mesterkélt fordulatokat, de ugyanakkor az az érzésem, hogy ezek a fordulatok kevésbé mesterkéltek, mint az egyszerűség. Tudom, hogy igazából nem vagyok király, mégis királynak érzem magam. Egyre játszom, mint a gyermek. De ugyanakkor tudom, hogy ez a játék egyáltalán nem olyan ártatlan, mint amilyennek látszik* Ugy érzem, mintha valaminek a színlelésével előidézném azt a mintha minden szavammal és cselekedetemmel felidéznék és alkotnék valamit*•* valamit ami hatalmasabb nálam.

"^® Henrik rendezőből és irányitóból fokozatosan saját "álomjátékának" főhőse lesz. Gombrowicz-csal szólva "megrészegül", hogy olyan világban ahol a Részeg az ur,"józanná" váljon és tisztán lássa a "részegség karakterisztikáját". Mint részeg itélje meg a részeg világot - mint belüllevő, nem mint józan kívülálló -, mert csak igy láthatja igazi valójában. A forma veszi át az irányítást és Henrik fokozatosan belesüpped, azonosul a Formával, és ez tragikus számára. Van ebben a drámában egy másik figura: Laci, aki egy másfajta szerepviszonyt alakit ki* Bár kétséges, hogy ez az alak valóságos - vagy csak Henrik un. normális "én-je" /azaz "álomalak"/-, mindenesetre ő - a harmadik fajta viselkedést képviseli. Alapmondata: "Mit szárait az, hogy valami nem normális? Ha mi magunk nor-