Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/

azért nehezen megfejthető rejtvény, mert a szerepek megtöbb szöröződése folytán minden szilárd meghatározás elbizonytalanodik. Egy végtelen bugyru ördögi kut, amelynek nincs feneke - ez a genet-i dráma. Ezért a szerepstruktura megközelítésével is csak próbálkozni lehet, minden határozott álli tás azonban hamis. Azt hiszem egyúttal ez a legzseniálisabb is a miiben. A tökéletes káosszá vált világ egy kaotikusnak tünő, de kristálytiszta intellektuális rendbe ágyazott drámává, műalkotássá formálódik. A formátlanság formát nyer. Gombrowicz és Genet - a szerepeket - a Tfelöltendő masz kokat saját társadalmi valóságából meriti és ez nyilvánvalóan meg is jelenik drámájukban. Ugyanakkor - közvetett módon - de mondandójuk lényege ugyanaz, mint amit Pirandello esetében megfogalmaztunk. Pirandello azonban az elvont lét sikján gondolkodik mindenről. Ezért is tűnik inkább a piran delloi mü "kiagyaltnak" egy filozófiai gondolatrendszer illusztrációjának, mint modernebb társai. látszat és valóság problémája /A szereppel való azonosulás, vagy a szerep felboritása; a drámai erőterek és időviszonyok; a szerepjátszás következmé nyei./ Ha személyiségről és szerepről beszélünk, szükségszerű hogy egymáshoz való viszonyukat is pontosabban szemügyrevegyük. A szerepjáték szociológiai megközelitése során álta"3 A Iában négy alapviszonyt rögzitenek : 1. identifikáció /azonosulás/ 2. distancia az uralkodó játékszabályok elfogadásával játékos inkognito 3« distancia az uralkodó szabályok intim elvetésével ellenzéki inkognito 4. szerepfelboritás Az első csoport, a szereppel való teljes azonosulás kérdéséről már volt szó azzal kapcsolatban, hogy a személyi