Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

igy hozza* Vladimir: Mag akar szabadulni tőlej Pozzo : Mit mond? Vladimir: Meg akar szabadulni tőle Pozzo : Meg..." Ha a szavak nem jelentenek semmit, akkor érvényét veszíti nemcsak a kommunikáció, hanem a gondolkodás is. /vöt Lucky "gondolkodik/ A kommunikáció "menetekben" játszódik. Minden menetben mássmás szabály irányítja a reagálásokat. Itt a kommunikációra való felhívás változataiból épül fel egy menet: Estragon: "Ez az, beszélgessünk egy kicsit. Estragon: Remek ötlet! Hordjuk le egymást a sárga földig. Estragon: Helyes, mondjunk ellent egymásnak.•• Estragon: Helyes, kérdezzük egymást.•• ... Estragon: Ismered annak az angolnak a történetét, aki a kuplerájba ment? Vladimir: Ismerem. Estragon: Mondd el! Vladimir : Nem mondom. Estragon: Egy részeg angol beállít a kuplerájba. A kupleráj né megkérdi tőle.%milyen nőt akar, szőkét, barnát, vöröset? Folytasd! Vladimir: Elég volt!" A dialógusokban a kommunikációs modell felbomlik: a partner nem cimzett, csupán kontextus. Ez a megállapítás már átvezet a következő kérdéscsoporthoz. A szereplők egymáshoz való viszonya, mint kommunikáció A szereplők egymás közötti viszonya, ha beszélhetünk egyáltalán viszonyról, csupán az, hogy léteznek egymás számára. Estragon: "Ne nyúlj hozzám!. Ne kérdezz semmit! Ne