Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

szonyba-lépésre. Vladimírt "Várakozunk. Unatkozunk. Nem, ne tiltakozz, állatian unatkozunk, nincs vita. Nohát. Jelentkezik az alka lom a szórakozásra, s mi mit teszünk? Hagyjuk megrohadni. Gyerünk munkára! /Pozzohoz közeledik. Megáll./ Még egy pillanat, minden eloszlik, s ml ismét egyedül leszünk a magány végtelenségében". Mint a sakkjátszmában a játékosok, akik ugy lépnek, hogy látják a következő lépéseket, a dráma szereplői azért lépnek egyet, hogy e lépés következményeként még egyet léphessenek. /Estragon csak azért megy el, hogy visszajöhessen Igy kommunikációjuk aktusai ok-okozati viszonyban kapcsolódnak egymáshoz. Ahhoz, hogy kommunikációs kapcsolatban maradjanak, hogy megtartsák a világtól elzárt terüket, mindig újra lépniük kell. Enélkül megszűnne viszonyuk, a kommunikáció lehetősége. Ha a világ /"korunk"/ csak csöndként jelenhet meg, az embernek ki kell alakítania egy területet, ahol a csöndről nem vesz tudomást. Ilyen terület csak a kommunikáció lehet mint a csönd tagadása. Csak a kommunikációban jöhet létre jelentés, ahol az ember megnyilvánulhat, ha már a világról hallgatnia kell. Csak igy teheti létét érzékelhetővé. Ezért az őt körülvevő világ szükségszerű következménye kommunikációjának szerkezete. A körforgást, vagyis azt, hogy e zárt térben zajló kommunikáció soha nem érhet véget, önmagába visszatérve mindig újrakezdődik, példázza Vladimir dala is: " Egy kutya a konyhában A kolbászt megette, A szakács a merőkanállal Agyon is ütötte. A többi kutya ezt látta, Sirt ásott hát neki,