Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Nyerges László: Marin Sorescu dramaturgiája

a világuralmi politikai ábrándokat kipellengérező persziflázs, a második rész a szülőföld védelmére készülő román parasztok energikus elszántságáról és ellenállásáról Írott szinpadi költemény. A rajongóktól, talpnyalóktól körülvett Mohamedet hóditó terveitől nem lehet visszatartani, az egyetlen józan, ellentmondó hangot, a Vidini Pasáét, elnémítja. Az irói ambiciók révülete és a hizelgők zsongitó hangja a szultánt állandóan felfokozott lelkiállapotban tartja. Hatalma és dicsősége kábulatában és örök emlékeztetőül viszi magával a bizánci udvar tagjait, - néhány császári és miniszteri kosztümbe öltöztetett komédiást - akikkel ujrajátszatja Bizánc végnapjait és összeomlását. A groteszk-abszurd humorral megelevenített figurák, szerepüket komolyan véve, tele vannak panasszal, móltatlankodássali tehetetlenségükben szervezkednek, cselszövéssel próbálkoznak, egyszerre szánalomraméltók és nevetségesek. Jelzik egy birodalom bukását és századokkal előrevetítik a világuralomra törő oszmán császárság történelmi sorsát is. A dráma főszereplőja VIad Tepes, aki Sorescu dramaturgiai megoldásában a szinen egy pillanatra sem mutatkozik, de a cselekmény folyamán végig jelen van. Személye a török uóVsrar számára szüntelen veszedelmet jelent és félelmet kelt. Az eszmény, amit képvisel - hazaszeretet és önfeláldozó ellenállás - parasztjai számára az egyetlen elképzelhető magatartás, történelmi szükségszerűség, melyből hitet, erőt merítenek. Ezen a ponton a fejedelem azonos bármelyik alattvalójával, azonos valamennyiükkel együttvéve* A tudati azonosulást, a közösségi sors ábrázolását Sorescu költői részletekkel - énekekkel, asszonyi siratókkal - és a folklórból vett szimbólumokkal, rituális elemekkel mélyiti el. A szimbólumok ideológiai tartalma szerint a haza védelmezésének eszméje kizárja a halált, igy indokoltabb helyette tartós lehűlésről, a "hideglelés" állapotáról beszélni. /A harctéren súlyosan megsebesült Torna kapitány, j&lujába való visszatérése után, végső elgyengü-