Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Rózsa Judit: A milleneum és a budapesti színházak

rályhüség, illetve hódolat az uralkodónak. A millennáris évforduló ünnepségeit is ez a kettősség jellemzi: a mult történeti dicsőségével utalnak a nemzeti' önállóságra, ébren tartják a nemzeti érzést, ugyanakkor feltétlen behódolnak Ferenc Józsefnek ós családjának. Nincs egyetlen olyan díszelőadás sem 1896-ban, amelynek záróképe ne az "Éljen a király!" lenne. Számtalan képzőművészeti alkotás készült ugyanilyen program szerint, sőt még a pécsi Zsolnay-gyár is népies diszü Íróasztali készletet mutatott be "Éljen a király!" felirattal. III. 1896-ig az ország első színháza a Nemzeti Szinház volt. A szinház repertoárját kezdettől fogva az államilag kinevezett intendáns személye határozta meg, aki mindenkor a hivatalos kultúrpolitikát és ideológiát képviselte. A Nemzeti Szinház igy - eredeti céljának megfelelően - hagyományőrző szerepet játszott, s elsősorban a magyar és világirodalom klasszikusait mutatta be. A műsorra tűzött darabok színvonala meglehetősen egyenetlen volt, s a század végére az ötlettelen, áltörténeti drámák szinte teljesen kiszorították az értékes alkotásokat. A repertoárral együtt a játékstílus is megmerevedett, konzervatívvá vált, s ezzel kirekesztődött minden újfajta irányzat és kezdeményezés. Ezt bizonyítja a millennáris ünnepi program is. A hivatalos irodalmi élet vezető két nagysága: Rákosi Jenő és Jókai Mór a szerzői a május 2-i díszelőadásnak. Az est első felében Rákosi Jenő Az ezredév ünnepe cimü "látománya" került műsorra, ezt Jókai A szigetvári vértanuk cimü drámájának első és ötödik felvonása követte. Rákosi Jenő

: Az ezredév ünnepe látomány egy felvonásban az 1896-ik ezredéves ünnep alkalmából, rendezte: Tóth Imre főrendező szereposztás: Az Idő: Szacsvai Emese: Jászai Mari Szt. Imre herceg: Császár Imre