Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Marton Gábor: Czakó Zsigmond drámai életműve

Leona Amikor Czakó Zsigmond 1846-ban a Leona bemutatójára készül, pályafutása csúcspontján áll. Zajos közönségsikerek állnak háta mögött, személyét a fiatal drámaíró nemzedék legnagyobb Ígéretének kijáró tisztelet és megbecsülés veszi körül. Méltán érezheti ugy, elérkezett számára az a pillanat, amikor kifejtheti gondolatait, filozófiai téziseit, profetikus jóslatait az emberi társadalomról és jövőtlen jövőjéről. A Leona Czakó filozófiájának legteljesebb összegzése. Korábban Czakó modell-gondolatokat használt fel, illetve negációkon keresztül fejtette ki véleményét. Ebben a drámában először és utoljára sikerül filozófiai értelmű drámai rendszert alkotnia. A néhányszereplős darab sajátos jelrendszerü tételdráma. Struktúrája nem különbözik Czakó korábbi müveinek szerkezetétől. Amig azonban ott a központi gondolatot, a szellemi indukciót egy jellem, vagy pedig egy sarkaiból kifordított jelrendszer hordozta, addig itt a mü középpontjába egy kozmikus érvényű kisérlet, történelmi-gondolkodástörténeti problémafelvetés kerül: elmenekülhet-e az ember a lakhatatlanná vált humán környezetből, vajon van-e valóságos filozófiai tartalma a "minden ember külön világ" közhelyének. Czakót, hangsúlyozzuk, a kisérlet és nem a romantikus személyiségprobléma érdekli. Drámájának központi hőse Erast, az ellenvilági Én jellemvonásainak jelenvaló hordozója. Tetteinek motivációja a társadalmi-közösségi tapasztalat. Gondolkodó lényként kiábrándult az in abstracto vett emberi társadalomból. Elfordulása nem a megnyomorított romantikus polgári hős antiszociális reakciója. A történelem filozófiai tagadása ez, a történelmi tapasztalatok nevében. A társadalom természetellenes jellege, természetellenes intézményei és mitológiái ellen lázad Erast, szembehelyezve velük a maga természetét és vele az egyetemes világú ember egyetemes természeti tapasztalatait. Ezek a gondolatok látszólag nem többek a francia felvilágo-