Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

kosztümben, szintúgy mint szinrendezésben, szintolly kárhozatos, mint nevetséges és ilyenekben a közönség rovására igen sok kihágások történnek; mert azon öltöny, melly ma Lumpacivagabondus idegeit takaré, holnap Zrínyin, vagy egy hatalmas törökbasán lesznek láthatók; ki tarthatja meg a kaczagést? nem tekintve a dráma komoly és móltóságot eltüntető páthoszait..." Berki Nándor, egykori nagybányai bányatanácsos kéziratában beszámol egy vándorszíntársulatnak a múltszázad harmincas éveiben tartott előadásáról. A Macskási Julianna cimü darabot adták, amelyben a tolvaj elnyeri a büntetését. De hogyan? "25 botütésre Ítéltetik, melyet az igazgató maga városi hajdú Öltönyben a coulissák között elhelyezett kitömött zsákon szabados időközökben, Macskási Juliánná jelenlétében, a tettes jajgatása és görögtűz mellett teljes szenvedéllyel el is hegedült, a nézőteremben jelen volt inasok nem csekély de31 rültségére.•. . Tehát a drámai funkciójú jelenetből komédia lett a vándorszínészek kontárkodása nyomán. 1841-ben Marosvásárhelyről Írják a HonmÜvészben: "S ha látsz, mint karavánokét, látsz sokszor podgyászos szekeret igás lótól vonva; a szekérben magas szekrényeket, kinyúló rudakat, s kisszámú különös társaságot, némbereket s abafi hősöket: mit gondolsz, kik ők? Ezek azok, kiket leirék: ezek: Nemzeti Szinészek! Ezek az Othellok, Hamletek, Richárdok. Ők azok, kik a szivet nemesebb érzelemre gyújtják, a hajdani és jelen időket rajzolják, ébresztenek minket az erény követésére, a bün utaláséra. Ezek azok, kik a nyelvet, mellyen Jósika elragad, Vörösmarty felleng, nekünk előadják..." "Hogy Erdély némely helyein a szinész most is komédiás, szükségtelen mondanunk... - hogy valaki voltaképpen szinész lehessen, sok kívántatik: a tudományok minden ágában előhaladott ismeret, mely költői elmésségtől is legyen gyámolitva; de hiányozván benne a képzelő erő, a tudományoktól nem táplált Ízlés, és józan kritika által nem igazitott tanulmány - már mi lesz ebből? Mit hozhat ez létre? Lesz egy kontár belőle. Ki honunkban tanulás útján nem reményli előhaladtát e pályán, jó ha elkésziti magát, s nem fogja idejét vándor társaságnál vesztegetni..."^'