Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

szívesen látta e kalandos történelmi meséket megjelenítve. Tap­solt Cyranónak és persze mindenkinek, aki megnevettette és el­andalította. Tapsolt Ocskaynak és tapsolt a színpadon csélcsap Mátyás királynak és bumfordi Kinizsijének, azaz tapsolt volna... De nem mindegyiknek tapsolhatott. Mert Herczeg Ocskay brigadé­rosának sikerét tán megirigyelve, Bródy is népszerű és újszerű történelmi mesét akart írni - királyokról, ha az kell a közön­ségnek - ám voltak, akik megbotránkoztak, amikor a Ki rály id illek ­ben találkozhattak azzal a Mátyás királlyal, akivel a régi anek­dotákban is találkozhattak. Egyesek tehát lepisszegték azokat, akiknek tetszett volna a három egyfelvonásos történelmi dehero­izálás. "Deheroizálás?" - kérdi meg Nagy Péter, joggal. Hiszen, emliti: "Bródy nem deheroizálja jobban a magyar királyokat /sőt kevésbé/, mint Sard ou a francia császárt." És a Szókimondó asz­szonyság " már hat esztendeje ment óriási sikerrel a Budai Nyá­ri Színkörben" - emliti me| látszólag mellékesen, de elegáns pontosítással Nagy Péter. 1 0 Igen, a korabeli közönség szíve­sen kacagott a franciák császárán, de nem szívesen nevetett saját királyán. Vagy szivesen nevetett volna saját királyi-csá­szárán is, de nem volt szabad? Igen, azt hisszük, ez az igazság, a Királyidillekb en ábrázolt Mátyás "illetlen" módon házasít, még magát is "megházasitja", kissé póriasán fogalmazva: magának is szerez egy balkézről való menyasszonyt, akit jobb helyeken ágyasnak, még jobb helyeken /majd a királyi udvarban is/ szoba­leánynak fognak hivni. Dehát ez a Mátyás-királyi arc oly isme­rős lehetett korábbról is. Hisz a szépnem iránti rajongásával csak párhuzamosan emlithető igazságossága. Már Pálóczi Horváth Ádám is ugy rajzolja meg őt egy 1816-os "kellemetes víg-játékában" mint aki csakugyan kedves-mulatságos és asszony, vagy okos lány­szerető ember. Ugy látszik a milléneumi Magyarországon nem volt tanácsos ilyen királyokat bemutatni: - s főként színpadon nem. Csak herraelinpalástos-glóriás felségeket. Vagyis a kaiser und könig-s'égeket ! Bródy darabja tehát megbukott, pedig valóban si­kere volt, mint a többi történelmien-történelmietlen színpadi társainak. Kolozsvárott egyenesen betiltották /1903/.

Next

/
Oldalképek
Tartalom