Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

ilyen negativ-misztérium

, ahol az elszemélytelenedés tipizált alakjai várják a nemlótező csodát/. De ekkor már nincs mitosz ós nincs "deus ex machina" sem! Ám a középkori műfajok genealógiáját később vezessük le idáig, előbb nézzünk meg néhány tematikailag középkori hangulatú müvet a századforduló drámái közül. A témák abban az értelemben "mesék", ahogyan akkortájt értették Tristan és Izolda történetét, Pelleas és Melisande, vagy a Dante-imitációk közül a Paolo ós Franceses édes-bus szerelméről szóló me se-legendákat. Miként a nagy "tragikus szere Ímespár-mintakép" /Shakespeare Romeo és Júliája/ is ekkor válik divatossá; épp ezért. Anélkül, hogy a századforduló Dante-kultuszáról

4

^ szót ejtenénk, foglalkozzunk Juhász Gyula tragikus idill

jével: Paolo é

s JQ '" 11 ——— Francesca /1907A Péter László a mü hátteréhez emliti D'Annunzio 1901-ben bemutatott trgédiáját, melynek címszerepét Eleonóra Duse játszotta, s emliti Guiácsy hires akvarelljét 1903-ból. Nem hiszszük, hogy képzőművészeti ihletettségü /a kérdéssel egyébként Guiácsy dolgozatunkban foglalkoztunk/, sokkal inkább a világszerte ekkor újra fölfedezett Dante magyarországi hatása magyarázza a témát. A szekundér élmény nyilvánvaló, de a hatás elsődlegesen irodalmi./Termeszetesen nem feledjük, hogy Dantereminiszcenciák a preraffaelita mozgalom által hóditottak tért; gondoljunk pl. Dante Gabriel Rossetti impulzusaira!/ Ugyanakkor emlithejtük a korabeli zenei hatásokat, nem mellőzhetjük korábbról Liszt Dante-szonátáját és valószinüleg Dante-szimfóniáját se, ide tartozhatnék esetleg

(

; az egy évvel korábban bemutatott Paolo és Francesca opera, ifj. Ábrányi Emil müve - ha nem tartanánk mindenképpen irodalmi nosztalgiának és ihletnek. Ugyanis Juhásznak mély élménye volt Dante, miként ez egy 1919-es előadásvázlatából is kiderül. 7 A műnek alig van színpadi értéke, csupán poétikai, az, hogy Juhász Gyula lirai lelkéből fakadt, s benne ismét a századelő "álom-élet" vágyát álmodja. Paolo igy olvassa az Artus király idejebóli történetet a szép Ginevráról: